Tavaly, mikor elmentünk a nyaralást intézni az utazási irodába, mondták, hogy a montenegrói helyek gyorsan elfogynak, azokat télen le kell már foglalni, így jutottunk el tavaly Montenegro helyett Dalmáciába.
Idén januárban "rutinosan", korán foglaltuk le a szállást. Aztán nagyot változott számunkra a világ: megvettük kicsiny házikónkat, felújítottuk. Ha mindezt csak sejtjük előre, akkor nem fizettük volna be a nyaralást. De be kell vallanom azóta is nagyon sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy lemondjuk az utat, még úgyis, hogy a lemondási díjat nem fizetik vissza nekünk.Mindenki győzködött, hogy ne tegyük. Apa is hajthatatlan volt.
Így mégis nekivágtunk az útnak....
Elolvastuk az útikönyvet, keresgettünk útleírásokat a neten. Be kell vallani, hogy kevés friss adattal találkoztunk. (Meg is született bennünk az elhatározás, hogy megírjuk a mi beszámolónkat, hátha másoknak segít majd :).)
Már rögtön az útvonal tervezésnél gondolkodóba estünk: merre is menjünk. Végül maradt a racionalitás:
horvát autópálya, éjszaka, amikor a gyerkőcök alszanak és biztosan tudunk haladni.
Augusztus 21-én délután megérkezett a Keresztcsalád, majd este 9-kor együtt indultunk el a nagy útra...
Apa vezetett, én pedig hol próbáltam társalkodni vele, hol pedig szunyókáltam a hangoskönyv hallgatása közben :).
Marci kb: 2 óra körül ébredt és döntött úgy, hogy innentől kezdve ő nem alszik, nehogy lemaradjon valamiről :). Izgatottan kémlelt kifelé a sötét, fekete éjszakába...
Aki járt a horvát autópályán az tudja, hogy mielőtt a tengert elérnénk egy hosszú alagúton kell átmenni. Alagút egyik oldalán 21 fok volt, majd a túloldalon már 31 fok (hajnali 1/2 3-kor!!!!)...Egyből megcsapott minket a tenger, a fák és a horvát tengerpart illata!!! Élvezettel szívtuk magunkba a tavalyi nyár illatát :).
Azt, hogy meddig menjünk a pályán, többször megbeszéltük, mégis az utolsó pillanatban Apával úgy döntöttünk, hogy végig megyünk, mert csak az emlékek miatt olyan rossz az út...valójában biztos nem lehetett annyira rossz...
Tévedtünk. Még annál is rosszabb volt. Volt, amikor út sem volt. Mindezt tök sötétben...
Aztán "néhány" kilométer a tengerparton és elénk tárult a jól ismert látvány. Dubrovnik hajnalban:
De innen még jó néhány kilométer volt a célig, így próbáltunk betelni a látvánnyal és tovább indulni. De nagyon nehéz. Dubrovnik az Dubrovnik. Hajnalban, reggel, délben és gondolom este is :).
Szerencsénkre a két kisebbik gyerkőc egészen a kompig aludt. Úgy döntöttünk a kotori öblöt majd később autókázzuk végig, most inkább a gyorsabb útvonalat válasszuk. Reggel érkeztünk meg Budvába. Egészen pontosan a Jaz strandhoz, amiről mindenki csak "leg"eket írt. Nekünk mégsem tetszett és a mellette lévő strandot próbáltuk ki. De a darazsak elkergettek minket és egy gyors reggeli után új helyeket kerestünk. Így találtunk rá a Plocei strandra, ami később törzshelyünkké vált. Marcit és Apát a sziklás rész vonzotta, Rékucit, Lackót pedig a tengervizes kis medence.
Reménykedtünk, hogy a szállásunkat korábban el tudjuk foglalni, mivel minden felnőtt alig bírta nyitva tartani a szemét. A szálloda recepcióján megkérdeztem, hogy tudom, hogy nagyon korán vagyunk (1/2 10-kor), de esetleg korábban megkaphatnánk-e a szobánkat. A recepciós mondta, hogy szerinte fél-egy órán belül (vagyis 10-1/2 11 elé) megkaphatjuk. "Rutinosan" megkérdeztem, hogy ez azt jelenti, hogy 11-kor? Mire mondta, hogy hát persze. Mivel hozzászámoltuk az első időponthoz is már a mediterrán "hát persze" mondatot, így nem lepődtünk meg azon, hogy végül 12 előtt nem sokkal kaptuk meg a vágyott kulcsokat. Persze így sem panaszkodhattunk :). Addig is fürödtünk a szálloda előtt, híres strandon. (Ide egyébként többet nem mentünk fürdeni.)
A szállásunk kényelmes volt, jó volt. Meglepődtünk, mert végül apartmant kaptunk. Két szobával, légkondival (bár ezt egyszer sem használtuk). Rögtön kaptunk ebédet is, ahol a pincérek nagyon kedvesek voltak. Rékának egyből hoztak széket, a Kereszttesóknak részletesen elmondták, hogy mit ehetnek, stb.
Ebéd után pedig össznépi délutáni szieszta volt. Röpke 3,5 óra :). Éppen, hogy leértünk a délutáni sütizésre. Amivel nagyon belopták magukat a szívembe, hiszen bögrés mákos süti volt :).
Kipróbáltuk a szállodai gyerekmedencéket, ugrálóváraztak a fiúk, Rékuci pedig csak ment és ment...
A következő nap pihenéssel, sétálással, felfedezéssel telt. Begyalogoltunk Budvába. Korzóztunk. Este tényleg hihetetlen mennyiségű ember özönlött a tengerparti sétányon. Ahol tovább lassította a menetet a rengeteg bolt, mutatványos...Budva belvárosa nagyon hangulatos. Szűk kis sikátorok, rengeteg turista, éjszakai élet...
Éjszakai játszóterezés: 4 gyerek bent ül, az ötödik hajtja:
És Budva este 10 óra után:
Ha a fiúk felmászta a Citadellára, Rékának is fel kell:
Kedvenc strandunkon:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése