Az úticélunk: a Skodra tó volt. Kisebb kitérővel:először a Lovcen Nemzeti Parkban található Njegos Mauzóleum, aztán Cetinje, majd Skodra-tó.
Mivel az útikönyv szerint a Kotori panoráma úton érdemes felmászni a hegyekbe, hát mi is arra mentünk. Hajtűkanyar, hajtűkanyar után.
És akkor itt szólnék az utakról. Minden leírásban olvastuk, hogy nehéz a közlekedés az országban. Volt, aki azt mondta, hogy 20 km/h átlagsebességgel lehet számolni a középső ország részben. Hittük is meg nem is. Megtapasztaltuk. Az út minősége jobb, mint bárhol. Ideértve a horvátokat is. DE!!!!! Van néhány főbb útvonala: értem ezalatt, hogy két sávos, mint pl: a magyar 7 főút. És van a többi: amik egy sávos utak, vagyis inkább szerpentinek. Szerencsés esetben van beton, vagy szikladarab az út szélen, rosszabb esetben semmi nincsen, csak a több száz méter szakadék. A szembejövő autók vagy le tudnak húzódni, vagy tolatnak. Szeretek és azt hiszem tudok is vezetni, de montenegrói hegyekben egy kilométert nem vezettem. Pedig simán tudok "centizni", de ezeket a millimétereket nem vállaltam be. Apa pedig élvezte, bár néha azért ő is megijedt.
Nem értettem, hogy miért van annyi autómosó az országban. Hamar rájöttünk. Sok helyen ugyanis az út melletti sövényen lehetett látni az autók porát. Na meg persze az autókon...
A sebesség: az átlagos sebesség 45 km/h volt. Pedig a legnagyobb főúton mentünk. A helyi (v)iszonyokra jellemző, hogy nincs kitáblázva, hogy településen vagyunk-e? Számunkra teljesen értelmetlenül voltak a sebességkorlátozások: 40-60 km/h-ra. Arról nem beszélve, ha valaki elé egy teherautó, vagy egy kevésbé bátor turista került...
Ráadásul radaroznak a rendőrök. Emelkedőn felfelé is, mint ezt megtapasztaltuk. Végül Apa "dr" jelének, a három gyerkőcnek köszönhetően eltekintettek a 30 eurós büntetésünktől :).
Kedvenc táblám, amiről azt hittük vicc:
Pedig nem vicc:
Na de visszatérve a kiránduláshoz:
az út tényleg gyönyörű, még ha kicsit kacskaringós is:
De a látvány megérte: alattunk Kotor.
Lovcen gyönyörű. Még akkor is, ha 38 fokban kellett felsétálnunk a 461 lépcsőfokot (szerencsére alagútban), hogy megnézhessük a Mauzóleumot és a gyönyörű kilátást!
A Lackó ott is igen erőteljesen kifejezte félelmét a magasság miatt, Marci csak később vallotta be, hogy ez azért nagyon magas volt...és bizony félt is. Ez akkor kevésbé látszott rajta.
Az ebédünket az útleírásokból lopott ötlet alapján a njeguski prsut-ot és a njeguski sir-t, vagyis a helyi sonkából és sajtból igen finom ebédet kerítettünk magunknak egy bárány, egy szamár és egy kis kutya társaságában :).
A finom ebéd után folytattuk utunkat Cetinjébe. És még egy vallomás: az utunkat alaposan megterveztük, összeírtuk a látnivalókat. De a valóságban körülbelül a felét sikerült megnéznünk. Az utazások hosszúsága miatt sajnos rengeteg minden kimaradt a látnivalókból. Így történt Cetinjével is. Csupán gyümölcskészletünket töltöttük fel és mentünk tovább, kihasználva, hogy a gyerkőcök békésen szuszogtak hátul. Itt jegyezném meg, hogy a füge és a görögdinnye Montenegróban olyan istenien finom, hogy az már szinte hihetetlen! És csupán itt, az országközepén tapasztaltuk azt, hogy Montenegró olcsóbb, mint Horvátország.
A régi fővárosból továbbutaztunk egy másik régi fővárosba: Rijeka Crnojevica-ba. A város igen érdekes: ha valaki Cetinje felől közelít, ezt látja a "főúton":
A házak mögött pedig ez a látvány fogadja a turistákat:
És az ország tényleg ilyen: a legeslegújabb autók a tengerparton és a 15-20 éves autók az ország közepén. Lerombolt házak, mellettük a kacsalábon forgó apartmanházak. (2500,- eur/nm áron!)
A rengeteg kanyar szerintünk megérte, mert a látvány képeslapra illő volt:
Bár bennünk meg volt a lelkesedés, hogy az útikönyvben homályosan leírt kis falucskát Zabljak Crnojevici-t megkeressük. Imiék inkább Virpazart választották, így onnan indultunk felfedezni a tavat csónakkal. A kikötőben egy kishajó vállalkozott arra, hogy a 4 felnőttnek és az 5 gyereknek megmutassa a tavat és lehetőséget teremtsen a fürdésre. A tóban ugyanis a partról nem lehet fürdeni, csak ha valaki bemegy a tó közepére, mert a part végig vízitökkel és vízililiommal van tele. A bátrak természetesen fürödtek a kb: 30 fokos vízben.
Hazafelé lekanyarodtunk Sveti Stefanhoz és úgy döntöttünk igazat adunk az útikönyvnek és a "dolgok, amik nyugodtan kihagyhatók listán" szereplő séta Sveti Stefanban belépőjegy ellenében programot tényleg kihagyjuk. Bár a vacsorára így is éppen csak odaértünk. Azért távolról megcsodáltuk a gazdagok szigetét, álltunk a dugóban és majdnem végignéztük Crna Gora legszebb naplementéjét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése