Karácsony előtt

Már december elején sejtettük, hogy az idei karácsony nem éppen jól indul. A karácsonyi várakozást is sikerült megmérgezni, aztán jött az én (szerencsére nagyon rövid) kórházi tartózkodásom. A gyerkőcök előtt próbáltunk persze mindent titkolni, már amit lehetett és igyekeztünk mégis valahogy a karácsonyra hangolódni.

A fiúk legnagyobb örömére 22-én este megérkezett Ama. A fiúk nagyon megörültek neki. Az Erzsébet téren meghallgattuk a Tamásék koncertjét, de a hideg végül hazakergetett minket.
Ama vezényletével éjszakába nyúlóan sütöttük a mézeskalácsot:

Másnap reggel nagy izgalommal indultunk útnak Surdra. Lackó napok óta várta, hogy végre kiválaszthassa a karácsonyfát. Becsületére legyen mondva, hogy felgyalogolt a hegyre a nagy hóban és a sokszor vele egy magas fenyőfák között és végül tényleg ők döntötték el, hogy melyik fa is legyen a karácsonyfánk. Megilletődötten nézték, ahogy kivágták a fát :).

Délután újabb vendégek érkeztek: Nagyapa és a Lilláék.
Óriási öröm, közös játékok, közös kirándulások:

Nagyapa indult útnak először, aztán sajnos Amának is indult a busza. Mi Lilláékkal még egy nagy délutáni alvást követően feldíszítettük a karácsonyfát, aztán ők is elindultak hazafelé...