Az elmúlt hónapok problémái, Apa sok munkája után egy kis pihenésre volt szükségünk. Szerencsés véletlenek sorozatának köszönhetően jutottunk el a hétvégén az Őrségbe.
A szállás magához vonzott minket, aztán ott tartott minket. Be kell vallani, hogy az első órák a ház felfedezésével teltek, mert mindig találtunk valami újat, valami szépet. Az egész hihetetlen otthonosságot és nyugalmat árasztott magából.
A gyerkőcök is az első másodperctől otthon érezték magukat. Az összes mesekönyvet "végigolvasták", nézegették a tudományos könyveket, élvezték az igazi hajópadlót. Játszottak a kecskékkel, kiengedték őket "vitamint" (azaz fenyőt) legelni, majd Marci határozottan visszaterelte őket, ha úgy döntöttek.
A javaslatunkra, hogy menjünk egy kicsit sétálni, hogy felfedezzük a környéket, annyi volt a válaszuk, hogy ők inkább itthon maradnának. Biztos? Igen. Így ott hagytuk a telefonomat, megmutattuk, hogy tudják Apát felhívni, ha baj van. Kb: 20 perc múlva hívtak minket először, hogy milyenek a házak, amik mellett elsétálunk és különben jól érzik magukat, mindketten kakiltak és játszanak. Ne siessünk haza.
Lefekvés előtt még társasoztunk, beszélgettünk, meséket olvasgattunk, könyveket nézegettünk.
Másnap reggel korán ébredt a csapat. Elindultunk a pityerszeri Múzeumot megnézni. Zárva volt, de azért kívülről így is megnézhettük a régi korok, jellegzetes őrségi házait:
Aztán a Ferencz portához mentünk, az internetes bemutatkozásuk alapján sokkal jobb helyre számítottunk. De igazából sem a hely nem tetszett, sem pedig a hozzáállásuk nem nyerte el a tetszésünket. A gyerkőcök lelkesen figyelték a fejést, majd lelkesen szürcsölték a friss, langyos tejecskét. Lackó egész nap mást sem akart inni, csak a tejecskét :).
És mivel minden prospektuson, útjelző táblán azt hirdették, hogy a magyarszombatfai vadászkiállítás állandó és nyitva van, hát elmentünk. De nem volt nyitva. Kicsit sétáltunk, megnéztük a szarvasokat, vaddisznókat és bánatosan hazamentünk ebédelni.
A fiúk azonban nagyon el voltak keseredve, hogy ők múzeumba akarnak menni. Hát kocsiba ültünk, hogy megnézzük a körmendi Batthyány-Strattmann Múzeumot. Bár ők is azt hirdették magukról, hogy egész évben nyitva van, kiderült hogy december közepétől január közepéig még sincsenek nyitva.
Így jutottunk el a Vadása-tóhoz, ahol Apa elkezdte mesélni.... "15 éves korában 14 éve..." mire én gonoszul felvilágosítottam őket, hogy nem 14, hanem 24 éve járt ott Apa :). A tó mindenesetre sokat változott az elmúlt 20 évben és a vendéglátó egységek, kempingek és apartmanházak száma alapján következtetve igencsak felkapott és kedvelt hely lett az Őrségben. Vagy inkább túlzsúfolt??? Mindenesetre mi egy kellemeset sétáltunk:
Másnap reggel ismét a kecskékkel kezdtük a napot, majd egy óriásit sétáltunk a környéken, láttunk őzikét és találtunk érdekes gombákat:
A nagy séta után a fiúk kérésére a teraszon ebédeltünk, majd amíg összecsomagoltunk, még egy kis motorozás, játék belefért:
Aztán fájó szívvel mondtunk búcsút.
Először úgy gondoltuk, hogy Zalaegerszegen beugrunk egy kicsit pancsizni, de találtunk egy bemutatót a szentgotthárdi élményfürdőről, így inkább azt választottuk, mert ott még nem voltunk.
Hogy a gyerkőcök kicsit tudjanak aludni, szép lassan végigutaztunk az Őrségen. Néhány pillanatra megálltunk a Hársas-tónál:
A fürdőt rutinosan felhívtuk, hogy biztos nyitva van-e. Nagyon kedvesek voltak, ezért volt kiábrándító az ottani viselkedésük. A gyerkőcök nem használhatták a csúszdákat, Rékuci csak a legkisebb medencébe mehetett be. Őszintén szólva itthon még sehol nem diszkrimináltak minket ennyire, pedig elvileg családos helynek számítana ?! A fiúk így hamar megunták, főleg miután az egyetlen csúszdát, amit igénybe vehettünk szüneteltették.
Hazafelé úton a két kisebbik aludt, mint a mormota, Marci pedig az összes KRESZ táblát elmondta, hogy mi van rajta, mire kell figyelnem.
A hétvégébe sok minden belezavart, de Zoliék kedvessége, házikója, életszemlélete mindent feledtetett és így lett mégis igazi élmény, amiből csak a jókat vettük észre...
Bár soha nem szoktam reklámozni senkit, azt hiszem Zoliék megérdemlik:
www.faluszeli.extra.hu
Csodaszép helyen jártatok! :-))))) De a lényeg, hogy együtt volt a család és sokat játszottatok, a friss levegőn kirándultatok! puszi, Gergő baba, Szabi, Ibolya
VálaszTörlés