A nevezetes alkalomra természetesen a barátok is eljöttek, hogy cukkolják, hogy részvétüket fejezzék ki, hogy ünnepeljenek....
Az ünnepelt, nos ő semmiről nem tudott...egy ideig...
A terv a következő volt: a szülinap előtti utolsó pénteken titokban összegyűlik a társaság. Délelőtt Rékucival előkészítjük a "menüt", sütünk tortát, Apa hazahozza a fiúkat az oviból, de furmányos módon egy kedves barát elcsábítja őket és csak 6 óra felé érnek haza, amikor már mindenki itt várja az Ünnepeltet. A terv jó volt, előkészítés megtörtént.
Csak hogy volt egy kisebb bökkenő:
Marci és Lackó nem ment oviba. Nem írhatom, hogy betegek voltak, mert nem voltak azok. De mégis kényszerszüneten voltak, erre most nem térnék ki. A lényeg úgyis az, hogy itthon voltak.
A reggelünk úgy indult, hogy a frissen főzött tea fazekának a füle letörött és 4 liter tea ömlött szét a konyhában, a falra, a kőre, a szekrényre...aztán jött a krumpli pucolása, közben a három gyerkőc, inkább nevezzük energiabombának őket, élte mindennapjait...és bár életemben rengeteg dödöllét, vagy gancát, vagy ki hogy ismeri, készítettem...sőt még Franciaországi meghívást is kaptam érte (!!!)...a pénteki napon még sem sikerült. Az egyik adag csiriz lett, a másik megélt egy sütőpróbát, de kár volt neki....
És mivel a beépített kémek jelentették, hogy Apa bizony korán szándékozik hazatérni, mivel úgysem kell az oviba menni a fiúkért... összeomlott a rendszer.
Fiúk még nem aludtak, kaja sehol, a három gyerek utáni káosz a házban...így mikor Apa felhívott, hogy akkor ő most jönne haza...megindultak a könnyeim és csak úgy záporoztak...és bevallottam, hogy néhányan átjöttek volna este ünnepelni. Pontos létszámot nem mondtam, mert be kell vallani becsülettel, hogy én sem mertem összeadni :), meg különben is legyen némi meglepetés azért...
Így Apa hazajött, elaltatta a fiúkat, én pedig összeszedtem 2 segítséget magamnak, újra megvettük az alapanyagot. Erzsi és Bubu segédletével mindent időre elkészítettünk. Apa udvariasan elment itthonról és csak 6 után ért haza a gyerekekkel. A vendégek megérkeztek, mindenki jól érezte magát. A gyerkőcök alig bírták kivárni a tortát, ami ugyan nem lilára sikeredett, de azért sejteni lehetett, hogy a Minnesota Vikings torta :).
És bár Apa azt hitte, hogy ezzel vége a meglepetéseknek, kiderült, hogy még sem :):
Ugyanis este 8 után, csendben beosont hozzánk Imi a "nagy" Rékával, amin Apa már igencsak meglepődött, de amikor Csabát is meglátta.... szeme nagyra kerekedett és szóhoz sem tudott jutni. Lackó keresztapukáját mostanában telefonon is nehezen lehetett utolérni, nemhogy személyesen. És most mégis ott volt életnagyságban. Lackó borzasztó büszkén mondogatta mindenkinek, hogy a Csaba az ő keresztapukája :)...
És a buli folytatódott kifulladásig, egyesek még tánc tudásukat is bemutatták... Nehezen indult a "megemlékezés", de végül nagyon jól sikerült...akik legtovább bírták hajnali 2-ig mulattak :).
A hétvégét így persze kicsit átalakítottuk, hiszen Csabát nagyon régen láttuk, a fiúk pedig rendkívül élvezték, hogy a Réka itt volt velünk. Nagy Rékát persze mindenki más is látni szerette volna, így rendeztünk egy "after partit", gyerekeknek, hogy tudjanak együtt játszani :).
Sajnos sem a buliról, sem a tortáról nem készült jó kép, de azért ízelítőképpen:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése