Kacér 10 hetesen

Hihetetlen, hogy amikor az ember elolvassa a vizslák leírását és utána találkozik Kacérral és látja, hogy az elmúlt 1 hétben mit tanult, vagy inkább milyen ösztönösen csinál dolgokat és csak csodálkozik, mennyire kódolva van a génekben egy csomó információ, viselkedés...Egy kisbaba is sokat változik egy hét alatt, de egy kiskutya azt hiszem sokkal többet :)!

A két csajszi:

Marci továbbra is lelkes (bár néha ingadozik), örül, hogy Kacér időnként hallgat rá, hogy megy hozzá, hogy lehet vele futkározni, hogy...

Lackón a legerőteljesebb a javulás: sosem volt egy kutyabolond. Nem igazán érdekelte se a Nada, se a Gyémánt. Nada azért maradt ki igazából az életéből, mert mire Lackó "megnőtt" és játszhatott volna vele, már sajnos nem engedtük, hogy Nadát "nyúzzák". Bár az is igaz, hogy ő ragaszkodott leginkább ahhoz, hogy Nadának virágot szerezzünk szombat este. Gyémánt pedig nem igazán érdekelte. Kacértól eleinte megijedt, hogy felugrik rá. Éppen ezért lepődtem, mikor ma délután kimentünk és teljesen tökéletesen kezelte Kacért, leültette, megsimogatta és azt kérdezte, hogy "Anya, itt maradhat a kutyus véglegesen, mert én nagyon szeretem őt!"

Rékuci simogatja és állandóan magyarázza, hogy a vavának enni kell vinni, időnként simogatja is, de amíg Kacér nem szokik le a felugrálásról, még nem lesz tökéletes a kapcsolatuk.

Itt jegyezném meg, hogy Kacér az elmúlt 8 napban rengeteget fejlődött e téren: ha kimegyünk általában leül és türelmesen várja, hogy megsimogassák. Már a gyerkőcökre sem ugrál fel, tényleg csak néha teszi meg.