Lackó viszont hihetetlenül édes Kacérral, simogatja, játszik vele. Számomra annyira meglepő, hiszen eddig a kutyusokat szerette és tisztelte, de sosem simogatta őket. Most pedig állandóan játszik Kacérral.
Rékuci is kicsit közelebb került hozzá, csak a fülvizsgálatot tűri Kacér kicsit nehezebben :).
Családi idill:
Persze azért Kacéron kívül is történnek velünk események.
Remélhetőleg végképp befejeztük az idei betegségeket (bár azt hiszem igazán nem panaszkodhatom, szeptember óta a bárányhimlőn kívül az első betegségünk). Lackó múlt hét szerda óta szerencsére jól van. Marci pedig most hétfőn kezdett "valamit". Az egyetlen tünet a szájában lévő afta volt, így az ő "influenzáját" átminősítettük. Marci kicsit gyengébb volt a szokottnál és kevesebbet játszott, de azért a vad motorozásra bármikor kapható volt :). (Rékuci pedig úgy tűnik igencsak védett volt a sok tejcitől :).)
Így Marci maradt itthon ezen a héten. Lackó pedig ment az oviba. A legbüszkébb arra volt, amikor Apa vitte reggel az oviba.
A csütörtöki napot már előre terveztem, fiúk oviban, Rékucival pedig intézhetjük az elmaradásokat. Reggel szépen el is indultunk, Rita néninek szóltam, hogy a Marci biztos, ami biztos az úszásra nem megy, de a színházba már igen. Így ráértünk a szokott időben indulni. Meglepően jól indult a reggel, Marcinak könyörögni sem kellett, hogy az inget vegye fel és a színházas pulcsit :). Az ovis program a következő ilyen esetekben: a nagyok elmennek úszni, aztán rögtön mennek onnan a színházba. De most nem mindegyik "nagy" jár úszni, különböző okok miatt. Így őket az oviból vinnék el a színházba. A "kicsik" pedig ezalatt békésen játszanak az oviban a másik óvó nénivel.
Megvalósulás: amikor beértünk, hallottuk a nagy hírt: beteg Ili néni és a dadus néni is. Rita néni és másik dadusunk már az úszáson a többiekkel, nem is jönnek vissza. A gomba csoport ideiglenesen átköltözött a napocska csoportba, egy vadidegen óvó nénihez és egy vadidegen dadus nénihez (akik még a Lackó nevét sem tudták). Mindehhez jött még az is, hogy a Marciék is el fognak menni kb 1/2 óra múlva. Lackónak patakokban folytak a könnyei, hogy se Ili néni, se Rita néni, se Szabina néni. Ekkor már sejtettem mi fog történni, de azért még jókedvűen átöltöztettem, hátha...de persze hallani sem akart a maradásról. És megértettem. Teljesen. Idegen csoportszobában, idegen óvó nénikkel, tudván hogy nemsokára az utolsó védelem, a Marci is elmegy...hát én sem maradtam volna szívesen. Nem is erőltettem a maradást. Persze még ott rögtön megbeszéltük, hogy ez kivételes alkalom és magától mondta, hogy persze reggel már megyünk oviba, hiszen akkor lesz Rita néni, Szabina néni.
Marci pedig élvezte, hogy végre megint oviban lehet, a színházat. Marci ugyanis nem kötődik annyira egy-egy óvó nénihez. Na jó, ez nem teljesen igaz, de ő rugalmasabban kezeli ezeket a kivételes alkalmakat. Sőt mondhatnám, hogy talán élvezi is az ilyen "nem megszokott" pillanatokat.
Marci mostanában szeretne Apával "kettesben" programokat, így jól jött a délutáni nagyfiús hazajövetel Apával, majd az azt követő Kacéros program: Apával ketten vitték el a kutyusát az oltásra. A Doki bácsi engedélyt adott a sétákra is, így most már mehetünk kirándulni az erdőbe is :).
Rékuci a fiúkkal való együttlét alatt pedig ismét úgy gondolta, hogy neki több cici jár. Akarata van és sokszor érzem úgy, hogy vesztésre állok, de azért igyekszem nem feladni az eddigi eredményeket. Az elmúlt két napban egy kicsit megcsillant a remény és talán kicsit többet eszik "normális kajákat", reméljük ez továbbjavul. De legalábbis remélem, hogy semmiképpen nem romlik vissza.
Pótapa szerint Rékuci másképpen kezdett el beszélni. Már nem öööö és mutogat, hanem kicsit dallamosabban "beszél".
A hétvégét pedig megpróbáljuk valahogy túlélni, aztán reméljük hétfőtől visszaáll minden a régi kerékvágásba :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése