Kicsit érthetőbben: mikor még gondolkodtunk, hogy majd milyen kutyust szeretnénk mindig felmerült a vizsla kérdés. És mindig lezártuk azzal, hogy a vizsla nagyon gazdi központú és soha nem fogunk tudni annyit foglalkozni vele, mint amennyit szeretné és különben is rövid szőrrel nem bírja ki a tél viszontagságait a kertben. Lábodon, a vidra tanyán került először szóba a drótszőrű vizsla..mert az bírja a hideget.
De a foglalkozás, erdőjárás kérdése még mindig ott volt. Mi mindig sokat jártunk Pesten kirándulni a kutyákkal, sétáltunk sokat a fóti Somlyón illetve a környék mezőin. Mikor Kanizsára költöztünk, akkor még többet kirándultunk, hogy felfedezzük a környéket. Csak aztán a magyar átlaghoz hasonlóan kicsit ellustultunk. Persze ebben sok minden közrejátszott, hiszen Nada akkor már könnyebben elfáradt, így nagy túrákat nem lehetett tenni, aztán jött a házépítés, stb...
Ezért voltak illetve vannak nagy reményeink Kacérral. Mert ő aztán igazán igényli a napi rendszeres mozgást,az erdőt, a sétákat. Reménykedünk, hogy ő lesz az erősebb és visszakényszerít minket a "múltbéli kirándulásainkhoz" :). Valaki azt mondta nekem, hogy a kirándulás luxus manapság. Ezzel nem értek egyet: igazából még pénzbe sem kerül... hiszen nem kell a világ végére menni, mi sem megyünk. Nem kell órákat kirándulni. És ami a legfontosabb, hogy egy kirándulás mindig összehozza a családot, a barátokat. Van idő beszélgetni, friss levegőt szívni, együtt küzdeni végig az emelkedőket, vagy csak az utcákat... :).
Amióta megkaptuk a doki bácsi engedélyét, azóta hétvégente ismét kirándulunk. Először csak egy kis kört mentünk a Csó-tón. Látszólag Kacér és Lackó is elfáradt. Lackó eddig legtöbbször háti hordozóban ült, nem annyira óhajtott gyalogolni. Marci ilyen idős korában meg sem ült már a hordozóban, de Lackó teljesen más típus. De "sajnos" véget ért az aranykor és Lackónak is meg kell tanulnia a gyalogolást. Kacérért pedig hajlandó erre. Hiszen lelkesen magyarázza, hogy Kacérnak sokat kell sétálnia az erdőben :).
Szombaton megint eljutottunk a Csó-tóhoz, ma pedig a nagy szél miatt inkább az Arborétumot választottuk, hiszen ott a fák megvédtek minket. Dorkáék is lelkesen csatlakoztak a kutyus sétáltatós friss levegőzéshez :).
Marci általában az ilyen erdős kirándulásokon az út melletti "nehezebb" terepen szokott felfedezni, Kacér pedig remek társa ebben. Szorosan lohol a Marci nyomában, ilyenkor a "főgazdi" sem érdekli, csak a Marci.
És még mindig egy kicsit Kacérról: Rékával is egész jól megbarátkoztak, mármint zárt térben. Nyílt terepen még a Kacér erősebb. De legalább a kutyusoknak adott egy (leírhatatlan) nevet, míg az "Anya" megnevezést továbbra sem használja :(. Állandó felügyeletet tart a táplálkozásuk felett. Legnagyobb bánata az szokott lenni, hogy nem etetheti a kutyusokat állandóan. Kár,hogy a saját táplálkozása ennyire nem érdekli. Bár nem panaszkodhatom, valamennyi táplálékot azért magához vesz. Ha Apa itthon van. Engem valószínűleg büntet és azért eszik kevesebbet velem...
Lackó pedig napról napra jobban kinyílik. Sokszor akar ő is kutyázni, csak a hideggel vannak problémái :). Ma ebédnél pedig elkezdte felsorolni, hogy kit szeret: Apát, Anyát, Rékát, Marcit, Nadát, Kacért, Gyémántot...
Marci még mindig időnként bebújik a szekrénybe, vagy a kanapé mögé, vagy bárhová, ahol teljesen egyedül lehet és siratja a Nadát.
Kacért borzasztóan félti. Segíteni akart neki felmenni a domboldalon is, nehezen fogadta el, hogy Kacérnak egyedül kell megküzdenie vele. De rászólt Apára akkor is, mikor Kacér egyet nyüszített, mert éppen tisztogatta Apa. Rengeteget játszik vele, szaladgál vele, jó nézni milyen felszabadult, mikor együtt vannak :)..
Marci sok mindenben különbözik az Apjától, de egy dolgot biztosan örökölt tőle: Apa sosem tudta végigolvasni a Lassie történetét. Marcinak csak pár mondatban meséltem el, de emiatt is jó néhány percen keresztül ömlöttek a könnyek a szeméből...
A második G. Durell könyvet rendíthetetlenül olvassuk. Csak úgy issza magában a fiatal Durell állatokkal kapcsolatos megfigyeléseit...A magyar népmesék pedig már egyáltalán nem érdeklik. Anna, Peti és Gergőt pedig csupán azért hallgatja meg, mert Lackó mindig azt kéri, hogy olvassuk. Így először mindig Anna, Peti és Gergőt olvassunk, aztán jön Durell. Amin a két kisebbik szépen elszunnyad, Marci pedig mohón, minden új információt megjegyezve koncentrál és folyamatosan azt kéri, hogy még olvassunk belőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése