2011. március 7., hétfő

Csak úgy rohan az idő....

Ez a hét is gyorsan eltelt. Bár a bőröndök még mindig ruhákkal vannak tele, azért a hálószobánk képe rendkívül sokat javult. Sokat dolgoztak rajta a fiúk, de sajnos még mindig maradt dolog. Remélem, hogy a jövő héten rendeződnek a dolgok, vagyis rendezhetem a "dolgokat" :).

A fiúk persze jártak oviba, úszásra, Rékával voltunk babusgatón.

Elmentünk a bölcsis nyílt napra, ahol Rékuci borzasztó határozottságával és hihetetlen önállóságával, ügyességével mindenki elismerését kivívta. Ő pedig lelkesen mosta meg a kezét vagy százszor, élvezte a tornaszobát, a sószobát, a rengeteg babát, vasalót, stb...mi pedig igyekeztünk minél több hasznos információt begyűjteni :). Hétfő-kedden lesz beiratkozás, amire elmegyünk, mert ki tudja mit hoz a jövő...

Meglátogattak a kedves Szabadhegyi szomszédok minket, finom hurkával és rengeteg fajta házi rétessel leptek meg minket :). Na jó igazából azt történt, hogy egy keddi napon összetalálkozott a 3 család egy-egy képviselője, megbeszélték, hogy jó lenne összegyűlni, jót enni és jót beszélgetni és mindenki felvállalt valamit: mi a helyszín biztosítását, mivel a gyerkőcök itt tudják a legkevesebb "kárt" okozni. Violáék a saját készítésű hurkájukat, Erzsiék pedig a saját készítésű répás, káposztás, tökös-mákos, túrós, almás rétest :)...

Persze kihasználtuk azt is, hogy Dorkáék végre meggyógyultak, hiszen kirándultak velünk és meg is látogattak minket, elég nagy hanghatással járt az "ünneplés"...(és a lámpa is legalább tökéletes helyre került :))

Pénteken kicsit elbizonytalanodtam, amikor a tévénk egyszer csak közölte velünk, hogy megadja magát, hogy ezt én okoztam-e? Amióta csak megszülettek a gyerkőcök kiiktattam az életemből. Valahogy sose jut rá időm :). A gyerkőcök sem nézik túl sokat...még azt sem mondhatnám, hogy minden nap leülnének elé. Ha mégis megteszik elsősorban az állatos természetfilmeket nézik (bár Vekredy szerint ez a legrosszabb, komplikált leírni, hogy miért)..vagy a legújabb "túlélős bácsit"...mesék közül sem panaszkodhatom, sosem akartak "csúnya" mesét nézni. De igazából tényleg nem sok tévét néznek. Én mégis volt amikor dühömben azt mondtam, hogy kirakom a tv-t és erre tényleg elromlik....És most egyáltalán nem nézhetik a gyerkőcök. Ugyanis legnagyobb bánatunkra más "családtagunk" is jelezte az idő múlását és a családi kupaktanács döntése alapján először Terézt pótoljuk...
A jó hír, hogy az elmúlt 3 napban fel sem tűnt a tv hiánya :), hiszen a gyerkőcöket kellőképpen kifárasztottuk :)...Zárójelben tenném hozzá, hogy azért egy "dugi" tv van még nálunk, de szerencsére a gyerkőcöknek eszébe sem jutott, hogy ott is lehetne nézni tv-t...

Igazából mindig örülök annak, hogy mindhárom gyerek szívesen ül le (magától) és nézegeti, "olvasgatja" a saját maga által választott könyveket. Rékuci is teljes megszokással megy a könyvespolchoz, leveszi a könyvet, lefekszik a kanapéra, eligazgatja a párnákat a háta mögött és elmélyülten "olvas"...Na meg persze teljes természetességgel várják el azt is, hogy a délutáni és az esti altatásnál is meseolvasás van...

A másik örömteljes szokásuk a zenehallgatás. Vegyesen hallgatnak mindent: az autóban általában Regélőt, vagy ovis dalokat (nem a feldolgozásokat, hanem a régi, igazi gyerekdalokat), itthon pedig Mozarttól kezdve a Kft.-ig mindent. A legnagyobb kedvenc (most) a véletlenül megtalált Karthagó cd, az "elefántdübörgés" és a Kft., mert ahogy Lackó minden egyes alkalommal mindenkinek elújságolja: ezen a koncerten volt az Apukám és a Keresztapukám, amikor még fiatalok voltak :).
De napokon keresztül hallgattuk Mozart Requiemjét, Orff Carmina Buranaját vagy Gershwint is....És persze ne felejtsük el a legnagyobb kedvencet így farsang idején: a Maszkabált.

És szenvedünk a többedik gyerek szindrómában: egyre kevesebb fénykép készül sajnos. Marciról emlékszem még naponta készült kép, Lackóról már csak másnaponta, azóta pedig egyre ritkábban :(. De azért majd megpróbálok igyekezni, hiszen olyan jó visszanézni a régi képeket. Múlt héten amikor lekészítettük a 2010-es tablókat olyan jó volt nosztalgiázni a "régmúlt" eseményein :).
De addig is míg nem készül kép, egy kép a három gyerkőc tombolásáról:


Ui: mert mindig elfelejtem:
Rékuci állandó felszerelése, ami nélkül se oviba, sehova nem mehetünk: moci, legalább egy baba, de inkább kettő, Thomas hátizsák. Néha problémát okoz még a moci irányítása a babákkal a kézben, de egyre jobban oldja meg Rékuci ezt a kérdést :).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése