Hosszú hétvége

A pénteki nappal együtt az idei március 15-i hosszú hétvége nekünk, legnagyobb örömünkre, 5 naposra sikeredett. Ráadásul Apa is végig velünk volt, nem ügyelt, sőt még behívós sem volt. (Persze meglesz még ennek a böjtje később :().

De most legalább kiélvezhettük a gyönyörű napsütéses, meleg tavaszi napokat.
Rengeteget kirándultunk:
jártunk a nagybakónaki szurdokban, ami legnagyobb sajnálatunkra rengeteget romlott az elmúlt egy évben, mióta nem jártunk ott. A turista utat elmosta a víz, a fákat kidöntötte a vihar. Mi pedig szomorúan néztük a régen olyan gyönyörű kirándulóhelyet. Azért persze a kihívásokat a gyerkőcök nagyon élvezték, hiszen így sokkal jobb "túlélő bácsik" lehettek. Ameddig lehetett addig Rékuci is gyalogolt, de aztán kénytelen volt háti hordozóban folytatni az utat. Itt még Pótapáékkal gyalogol:

Elkeserítő:

(A túra útvonal kezdeténél lévő parkolót, füves részt pedig a favágók tették tönkre az erdőirtás során :(...)

A gyerkőcök nagy meglepetése ezek után érkezett meg: Ama és ráadásként hozta magával a Lillát is. Volt nagy öröm. Mindhárom gyerek örült a vendégeknek, rengeteget játszottak együtt. Öröm volt nézni, milyen jól elszórakoztatták magukat.
Persze a kirándulásokat velük is folytattuk: mentünk a miklósfai Arborétumba, ahol új ösvényeket fedeztünk fel.

Lackó büszkén mászott le és fel a meredek szakadékokba "Anya ne segíts!" felkiáltásokkal. Néhány hete még én is nehezen képzeltem volna el róla :).

Aztán eljutottunk Kaszó pusztára is, ahol legnagyobb bánatunkra teljesen átalakították a menetrendet és nem ment a kis vonat, "csak" túrázni lehetett:

Fürge, mint a gyík..kivéve ilyenkor tavasszal, így Lackó büszkén tarthatta kezében a gyíkot:

Kacér hullafáradtan esett össze a nagy séta után, de a gyerkőcök nem. Ők még játszótereztek:

Uncsitesók:

A ráadás program pedig igazi vonatozás volt. Apát itthon hagytuk a kertben munkálkodni, mi pedig korán reggel felkeltünk és indultunk a vonatállomásra. Őrtilosig vonatoztunk, ami pont akkora távolságra van, amit még a gyerekek élveznek egy Bzmoton ülve. Leszálltunk és a Mura-Dráva torkolatánál dobáltuk a kavicsokat, sétálgattunk, bár a tóhoz sajnos nem jutottunk el. 1,5 óra múlva pedig jött a vonatunk vissza. (Kihasználván a nagycsaládosok kedvezményét, azt hiszem ez egy kedvenc nyári programunk lesz :))

Búcsút vettünk a pesti rokonoktól, aztán folytattuk a friss levegőzést. (5 nap alatt azt hiszem elég sok friss oxigénhez jutottunk.) A kertben munkálkodtunk (Marci rengeteget segített az Apjának!), a törpök nosztalgikus hangulatban a szomszéd gyerekekkel hol itt-hol ott, hol az utcán játszottak, bicikliztek, távirányítós autóztak, stb... Volt olyan délután, amikor a mi "4 gyerekünk", Dorkáék, Leventéék, Katáék vagyis 10 gyerek mocizott, biciklizett a házak előtt :), vagy színezte a bejáratunkat:

Persze azért történtek más dolgok is:
-elkészültünk a hálószobával :) és megszűnt a bőrönd-lét
-átrendeztük a gyerekszobát, visszaépítettük az emeletes ágyat, Rékuci pedig kapott egy "új" ágyat, vagyis már nem velem alszik a szivacson, hanem saját ágyikóban kell aludnia...persze ez nem jelenti azt, hogy az éjszakai cicizések megszűntek volna
-Lackó magától!!!! kérte Apát, hogy vigye el őt is az úszás edzésre és tényleg úszott is!

és a többi és a többi....