A fiúk folyamatosan rágták a fülünket, hogy szeretnének Állatkertbe menni. Gerald Durell hatására pedig ez a nyomás még erőteljesebb lett. Már leköltözésünket követően elkezdtünk utána nézni, hogy hol van Állatkert a közelben, mert már akkor éreztük, hogy az egyik legnagyobb hibája lesz Kanizsának, hogy nincs Állatkert...Veszprém, Pécs, Győr majdnem ugyanakkora távolságra van, mint a Budapest. Kilométerben rövidebb, de hiányzik az autópálya, tehát sokkal lassabban lehet haladni, így a kevesebb kilométer is ugyanannyi idő. Ekkor jött Apának az az ötlete, hogy a horvát főváros közelebb van hozzánk, hátha van Állatkert...és VAN!!!! Így lassan 3 éve ígérgettük a fiúknak, hogy megyünk a zágrábi Állatkertbe. Mindig volt valami ok, ami miatt elhalasztottuk. Most viszont eldöntöttük, hogy megyünk.
Apa péntek reggel hazajött, mi pedig addigra összekészültünk, szendvicseket készítettünk, felöltöztünk, így mikor Apa hazaért, csak az autóba kellett beszállni és indulhattunk.
1,5 óra alatt értünk az Állatkerthez. Útközben gyakoroltuk meglehetősen kevéske horvát tudásunkat. Reményeinkkel ellentétben senki nem aludt el, pedig reggel 6-kor felkeltünk már.
Érdeklődve nézegettük a várost, hiszen nagyon régi emlékeink voltak...azóta pedig történt néhány dolog a várossal,az országgal. A tengerparti látványos fejlesztésekkel szemben, itt maradt a múlt. Ami viszont az első pillanattól meglepett minket az a boltok nagy száma. Szinte minden házban valamilyen kis bolt működött. Itt most nem a Belvárost értem. Ott még szembetűnőbb az üzletek sokasága, "nyugati stílusa".
Az Állatkert egy óriási park kicsiny részlete, bár így is sikerült benne 4,5 órát sétálnunk és mindent csak egyszer néztünk meg!
Az Állatkert elvarázsolta a gyerekeket. Bájos kis szigeteken van az Állatkert egyik része, ahonnan csónakázni lehet menni. Sajnos még kicsit be volt fagyva a tó, így van indokunk egy újabb visszatérésre. Ami pedig biztos nem fog újabb három évet váratni magára. Mert lenyűgözött minket az Állatkert. Pedig hiányzott belőle az elefánt, a zsiráf...de voltak tündéri fókák:
Aminek az etetését végignézhettük. Az oroszlánok nem voltak túl izgalmasak, helyette a fiúk szaladtak a macikhoz, leopárdokhoz, zebrákhoz. Lackó mikor meghallotta, hogy megyünk az Állatkertbe, azt mondta, hogy ő zebrákat akar nézni. Teljesült a kívánsága, hosszú időn keresztül gyönyörködtünk benne, na meg a pávában :). Aztán jöttek az izgalmasabbnál izgalmasabb helyek: rengeteg kígyóval, bogárral és egyéb nők által kevésbé kedvelt állatfajokkal. (A gyerkőcöknek sosem árulom el, hogy én is ezek közé a nők közé tartozom. Lelkesen dicsérem őket, ha gilisztát, bogarakat gyűjtenek.)
Lackó a krokodiloknál ragadt le hosszú időre, a Marci pedig a majmoknál. Igazán vicces volt nézni, ahogy rohangált Marci a majmokkal. Szemmel láthatólag "együtt" játszottak.
Rékuci is borzasztóan élvezte, folyamatosan magyarázott, mutogatott az állatokra.
4,5 óra után mondtuk, hogy lassan indulni kellene. Persze senki nem akart.
A legaranyosabb kis macik:
A fókák bemutatójáról sajnos lemaradtunk, de azért felejthetetlen perceket töltöttünk ott.
amikor utaztunk az Állatkert felé, akkor észrevettük a villamos közlekedést. Nem volt nehéz, hiszen mindvégig folyamatosan kb 2 perc eltérésekkel jött újabb villamos. Lackó már akkor kinézte magának a programot: villamosozás. Így vettünk újabb parkolójegyet, feltöltöttük az innivalónkat és indultunk a Belvárosba. Villamossal. Fogalmunk nem volt hova tartunk...Mert mi tényleg csak az Állatkertbe készültünk, ráadásul gyors döntés volt, így nem volt időnk olvasgatni. Az útikönyvet pedig upsz, tényleg eszünkbe sem jutott elvinni:). Gondoltuk, ha odaérünk, megérezzük, hogy le kell szállnunk a villamosról...és így lett. A Jelasics teret nem lehet nem észrevenni. Ott pedig már a kedves információs néni felvilágosított minket. Isteni finom sült gesztenyékkel a kezünkben vágtunk neki a körútnak. A város a műemlékeken kívül nagyon rossz állapotban van, de mégis nagyon hangulatos volt a sok kávézóval,a rengeteg gyalogossal...Jó érzés volt róni a kis utcácskákat...és tényleg róttuk. A fiúk a 4,5 órás Állatkert után, még 1,5 órán keresztül maguktól mentek előre..egy szóval nem kellett őket biztatni. (Itt jegyezném meg, hogy korához képest Réka is rengeteget gyalogolt egész nap!)
A siklónál volt az egyetlen problémánk. Az sajnos most technikai okok miatt kimaradt, amit Lackó nehezen értett meg. De megbeszéltük, hogy van legalább újabb indok a visszatérésre:
Fáradtan ültünk be az autóba. Mi is elfáradtunk Apával. Nagyon...És nem bírtunk betelni azzal, hogy milyen ügyes gyerekeink vannak...És a jutalom nem maradt el...jutott belőle mindenkinek :)!
ui: Marci az odafelé úton sokáig zokogott, mert aggódott Kacérért, hogy mi lesz vele egész nap "egyedül" és hogy biztosan megetetik és.....mi lesz, ha hosszabb időre megyünk el és nem csak egy napos kirándulásra????
De jó kis kirándulás volt!
VálaszTörlésAz állatkert az enyémek szíve csücske is :-)
Puszi!