Lackó Keresztapukája tényleg ideért a fiúkkal hozzánk. A fiúk már hétfőtől számolták vissza a napokat, mikor jönnek már a Csabáék. A fiúknál talán csak Rékuci volt lelkesebb. Az első másodpercben felmérte a helyzetet és ujja köré csavarta a fiúkat és a Csabát :).
Így simult a karjaiba:
Mivel szombaton esős idő volt és sajnos az erdőjárást el kellett halasztanunk, így helyette a keszthelyi múzeumot választották a férfiak. Mert Rékával igencsak elnyomás alatt álltunk: 6 férfi, 2 nő...
Persze azért mi is élveztük a Múzeumot, immár sokadszorra :). Kicsit sétáltunk a szeles Balaton-parton, aztán indultunk vissza. Utólag olvastuk a rengeteg programot, ami volt Keszthelyen...látszik, hogy nem oda készültünk...
Amíg Marci és Lackó délutáni alvást tartottak, a Soma-Ákos páros szórakoztatta a Rékát:
Délután pedig én kaptam kimenőt, az Apák pedig egy csomó gyereket :).Rékuci kétségbeesett zokogása is csak addig tartott, amíg ki nem tettem a lábamat az ajtón. Utána már remekül eljátszott :). Én pedig jótékonysági előadásra mentem és (Apának köszönhetően) utána még belefért egy barátnős rétesezés is :). Az előadás maga nagy csalódás volt, de úgyis az est "célja" volt a fontosabb.
Vasárnap pedig Gelse volt beígérve a társaságnak. És itt volt az újabb "döbbenet": Lackó órákat töltött a vízben egyedül. Eleinte karúszóval, utána meg anélkül vízilabdázott a többiekkel. Ahhoz képest, hogy néhány hete a víz közelébe sem akart menni, ahhoz képest robbanásszerű javulás mutatkozik nála. Amikor ki kellett jönni a medencéből, egyből azt kérdezte, hogy mikor jövünk megint Gelsére????
Rékuci, a régi nagy vízi tündér a víz közelébe sem akart menni...csak néhány másodpercig tartott ez a pillanat:
Inkább csibészkedett:
Marci pedig nagyon élvezte a vizet, na meg a repülést:
A búcsú volt megint a legnehezebb, de Csabáék megígérték, hogy most már gyakrabban jönnek :).....
Úgy legyen :)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése