Napok

Ha csak pár percre is, de mi is részesei lehettünk a következő látványnak:

Az idő sajnos nem kedvezett nekünk a héten, be kell vallanunk, hogy nem volt kedvünk még az orrunkat sem kidugni a házból. Na jó ez nem teljesen igaz: Rékuci szerint mindegy, hogy orkán erejű szél tombol vagy esik az eső, nekünk motorozni kell menni. Na persze azért mutogatta, hogy a szél fújja a haját...de ennek ellenére sem akart visszafordulni. Legnagyobb bánatomra.

Legnagyobb meglepetésemre viszont Lackó magától szólt Apjának, hogy szeretne vele menni uszodába. És úszott is. Egyedül játszott a Dorkával is a vízben és nem csimpaszkodott az Apjába. Ezalatt pedig Marci a pillangó úszás rejtelmeit kezdte el megtanulni Marika nénitől. Hétfőn abban az élményben volt részünk, hogy Apa hiányában három gyerekkel vágtam neki az uszodának. Ráadásul úgy, hogy én tiltva vagyok még mindig a víztől. Szerencsémre akkor fejezte be az úszást a Dorka és Lackó közölte velük, hogy ő hazamegy velük :). Így csak Rékucit kellett valahogy szárazon tartanom. Jelentem nem sikerült. Felkészült szülőként pótruhában hoztam haza. Persze, ha még rutinosabb lettem volna, egyből pelusban hagyom játszani. De be kell vallanom, hogy nem találtam annyira melegnek az uszoda levegőjét.
Visszatérve a szerdai úszáshoz: a fiúk irtó boldogan jöttek haza este...sőt még virággal is kedveskedtek a csajoknak:).

Még meglepő dolgok:
Apának jeleztem, hogy el kellene mennem beszerezni néhány alapvető élelmiszert és Rékával nem sikerült a délelőtt folyamán ezt megoldanunk, így maradna délutánra. Apa mondta, hogy próbáljuk meg azt a verziót, hogy gyerkőcök az ugrálóvárban, mi pedig gyorsan megveszünk mindent. Kizárt dolognak tartottam az elmúlt hetek alapján. A terv a következő volt: találkozzunk Apával, a fiúkkal, én elköszönök tőlük és Apa beviszi őket az Ugrálóvárba és eljön. Könnyűnek tűnik :).
A fiúk gyorsan, rohanva megmutatták nekem a Matchbox kiállítást, aztán elköszöntem tőlük, Rékuci szó nélkül ment Apával az Ugrálóvárba...aztán megbeszélték, hogy Apa eljön és a fiúk vigyáznak rá és játszanak vele...és így is lett. Hosszú időn keresztül eljátszottak a gyerkőcök. Már a pénztárnál voltunk, amikor telefonáltak nekünk. De kiderült, hogy Rékuci csak egy picit elpityeredett és mire Apa odaért (kb: 1 perc) már nem is sírt. Nagyon örültem neki...

Rékuci imádja a Vava kutyusokat:
Úgy szeretlek Gyémánt kutyus!

Ez a legjobb játék:

Rékuci kitartóan mondogatja: kuku fütty, fütty, majd csapkodja a földet....aztán némi apai szigor hatására, eléri célját: párnaként használhatja Gyémánt kutyust.

ui: Reggeli készülődés közben Marci: "Anya, kellene még egy kistesó, mert így páratlanul vagyunk. Nekem itt a Lackó, neked Apa, de szegény Rékának nincsen párja... Nyugi Anya, tudom, nekünk úgysem szülsz már!"
ui2: Marci másik kedvenc mondata: "Apa, hagyd, a nők már csak ilyenek!"