Pont egy nappal Rékuci 2 éves szülinapja után, reggel 1/2 9-kor ismét "hasznos tagja" leszek a magyar társadalomnak, ahogy egy kedves ismerősünk fogalmazta.
Az utóbbi hetekben, hónapokban egyre többször merült fel bennünk a gondolat, hogy mi lesz, ha Réka két éves lesz.
Lejár a GYED, rajtam a zöldülés jelei egyre erőteljesebbek lettek. A munkahelyem viszont Pesten van, ahol vissza is várnának, két helyet is felajánlottak. Mi viszont Kanizsán vagyunk és úgy tűnik, hogy még mindig maradunk is egy darabig :).
Sokat gondolkodtunk, a tettek mezejére viszont nem nagyon léptünk, mert ott lebegett mindig a kérdés: mi lesz nyáron a három gyerekkel. Főleg úgy, hogy Rékának szeptembertől van csak bölcsi. Így maradtunk annyiban, hogy szóltunk mindenkinek, hogy ha hall valami lehetőséget szóljanak.
Pótcsalád megtette kedden este. Szerdán elmentem, megbeszéltük a lehetőségeket. Egész szerda este-éjjel-hajnalban rágtuk magunkat, végül csütörtök délelőtt eldöntöttük hosszú szervezkedések után.
Igent mondtunk és elszakítottam az utolsó láncszemek egyikét, ami még a fővároshoz kötött minket. Mindezt gyorsított menetben, hiszen június 6-án már kezdenem kell. Apa vállalta a nyár egy részét, így viccesen de elő fog állni az a helyzet, amikor Apa megy nyaralni három gyerekkel, én pedig itthon maradok dolgozni. Lesz, amikor Ama vigyáz a gyerkőcökre és lesz, amikor egy barátunk, meg szerencsére lesz olyan is, amikor ötösben mehetünk nyaralni :).
Sokat gondolkodtunk, hogy milyen az ideális munka számomra, végül azért fogadtam el ezt a lehetőséget, mert vágytam vissza az első diplomámhoz, az idegenforgalomhoz.. és így most ismét ott dolgozhatom. A másik érv, ami az állás mellett volt, az az hogy gyerekbarát. Vagyis megoldható a gyerekek oviba vitele és elhozatala is.
A rózsaszín köd már letisztulóban van, már nagyon izgulok, hogy milyen lesz a munkám, milyen lesz újra dolgozni, hogyan lehet megoldani, hogy a gyerkőcöknek minél jobb legyen, hogy minden kész legyen.
A legnagyobb lelkiismeret furdalásom pont amiatt volt, hogy a fiúknak megígértem, hogy mennyi mindent fogunk csinálni nyáron és ez most megváltozott. De mindenki biztatott, hogy ne aggódjak a gyerkőcök miatt és kár lenne kihagyni ezt a lehetőséget, mivel Kanizsán nem olyan egyszerű állást találni.
Hát remélem tényleg így lesz!
Hát, nagyon sok sikert! Kíváncsian várom, hogy fog sikerülni! Az én tervem a januári kezdés... meglátjuk...
VálaszTörlésÖrülök, hogy sikerül vissza zökkennni a dolgozó nől körébe. Én is lelkiismeret furdalást éreztem és nem is jött össze elsőre, de a második meló az bejött :) Most már jól érzem magam, hogy én is benne vagyok a kenyér keresésbe és mellette még a gyerekekkle is tudok foglalkozni. Nagyon sok sikert!!!
VálaszTörlésTiborfi