A férfiak azonban pénteken közölték velünk, hogy mégis kocsival kellene kimennünk, mert átvariáltak mindent. Volt nagy köcsögbe esés, hogy akkor most mi lesz??? A fiúk mondták, hogy ők bizony nem akarnak autóval menni, ők hajnalban felkelnek és vonatozni akarnak. Így végül Apáékat kiküldtük még éjjel a Balcsira, mi pedig eredeti terv szerint felkeltünk hajnalban. Szó szerint Rékuci velem együtt kelt 1/2 6-kor(legnagyobb örömömre), hogy még egy utolsó adag ruhakupacot tisztává varázsoljunk. Segített reggelit készíteni: tesóknak, kutyáknak, halaknak, elemózsiát pakolni a túlélő felszerelésünkbe, felöltöztetni mindenkit, hogy a 8.18-as vonatot elérjük. Az út maga remek volt, a gyerkőcök igazán élvezték, járt a szájuk folyamatosan, nézegették az őzikéket, traktorokat, hihetetlen lelkesek voltak és tündérien viselkedtek.
Kanizsáról Máriaf.alsóra eljutni nem olyan egyszerű vonattal. Apa legnagyobb megrökönyödésére azt a vonatot választottuk a fiúkkal, ahol mindössze 3 perc átszállási idő volt. Aggódtunk is rendesen, mivel később hallottuk a biztatásokat, hogy Szentgyörgyön a vonat nem nagyon szokta megvárni a csatlakozást. Ez nekünk 2 óra várakozást jelentett volna :). Bár azért voltak még terveim :). A csatlakozást elértük, de az új vonaton már nem volt annyira felhőtlen az utazás. De sikeresen megérkeztünk és a fiúk már rohantak a Dorkáék házához. Mivel Apáék pont akkor fejezték be eredményes hajnali pecájukat, eléjük mentünk és elvittek minket egy kis körre a csónakkal. Mi sajnos erről a látványról lemaradtunk, de azért a gyerekek nagyon élvezték a csónakozást:
Rékuci kipróbálta a Titanic feelinget:
Bár Apa megígérte a Marcinak, hogy csónakból pecáznak délután, az időjárás közbeszólt és helyette csak a csatornánál kapdosták kifelé a kishalakat, aztán a gyerkőcök inkább a Dorkáékat választották.
A hazafelé utat úgy terveztük, hogy a kicsik elalszanak és pihennek reggelig...nem így történt. Természetesen.
De szupi kis hétvége :) Nálunk is nagyon szeretik a vonatozást, bár Anna még nem utazott rajta, de idén ezt is behozzuk majd!
VálaszTörlésAnna, Máté és Móni
Jajj, de rossz, hogy nem jelensz meg a friss bejegyzéseknél, megint jól lemaradtam rólatok.
VálaszTörlésViszont visszaolvastam, és nagyon jók voltak megint, mint mindig a beszámolóid.
Az ovis anyák napjával én is így vagyok, asszem rövidre fogom majd a panaszkodást, ne az maradjon belőle.
Minden jót!
Puszi a gyerkőcöknek!
Ildikó
U.i.: a szopi végeztével nekem is hasonlóan nehéz dolgom volt, csak úgy megrohantak a kilók és nagyon rossz lelkiállapotban voltam. Talán próbálj ki valami sportot, a pilates állítólag nagyon jót tesz testnek, léleknek egyaránt. (mondjuk én beszélek, mikor hiába győzködnek, sose jutok el...)
Szeretem a blogodat olvasni, ezért van nálam valami a számodra!
VálaszTörlésGyere és vedd át!
Ildikó
De irigyellek! nagyon szeretem a Balatont!!!
VálaszTörlés