Illene írnom a mai ovi ünnepségről, de nem megy. Szépet és jót nem tudok írni róla, mert idén nem volt se könny, se mosoly, csak mérgelődés és bosszankodás. Sajnáltam, elsősorban a fiúkat. Mert többet érdemeltek volna, ezért is maradtam meg az eredeti tervemnél, hogy a műsor után elmegyünk hármasban fagyizni. Jót beszélgettünk, miközben nyalták a csoki fagyit. És persze óriási dicséretet és rengeteg puszit kaptak a nekem készített szép rajzokért, amit Apának holnap kötelező lesz feltenni a falra :).
Rékuci pedig ezalatt remekül érezte magát a Pótcsaláddal, lelkesen integetve indult Bubuval a Dorkáért a suliba. Persze azért Réka nagyon megörült nekünk, főleg, amikor meglátta a "békákat" (tipikus helyi süti, minden gyerek kedvence) a fiúk kezében :).
ui: a mai délután igazából már csak hab a tortán sok szempontból...
az egyik az, hogy a szervezetem borzasztó nehezen áll át. Eddig "könnyű dolgom" volt, hiszen szoptatás abbahagyásakor már félidős terhes voltam, most viszont nem...érzem a lelkivilágomon, a hangulatomon, a bőrömön, a mérlegen... a hormonok tombolnak, én pedig küzdök és egyenlőre nem látom az alagút végét...
Te nagyon erős vagy (nekem legalábbis ez jött le) és biztosan ezen a hormon zavaron is hamar túl teszed magad :)
VálaszTörlésAnna, Máté és Móni