Csütörtök délben indultam fel a három lurkóval Pestre, Apát itthon hagytuk, mivel ő ügyeletes volt még péntek éjszaka. A szombati osztálytalálkozóra pedig busszal jött fel, mi addig meglátogattuk a rokonságot, intézkedtünk...
Nárciszéknál kezdtük a kört, mondhatnám, hogy én is gimis osztálytalálkozón voltam :), a látogatásunk sajnos nem sikerült túl hosszúra, mert a Henivel közös játszóterezés helyett a fiúk a Dédit választották. (Majd nyáron bepótoljuk a Balcsi parton :)!)
A Dédinél gyorsan végeztek a kerti munkákkal, mint például cseresznyefa megnyírása ollóval, a fa megmászása, kapálás, gereblyézés. Nem biztos, hogy minden munkálatuk kivívta a Dédi dicséretét:
A visszafordíthatatlan amortizáció előtt menekülőre fogtuk és megérkeztünk első szállásunkra, Marci Kerianyujához, aki rendes Kerianyuként nutellás palacsintával várta a gyerkőcöket. Ráadásul még egy kis focira is kapható volt. Este pedig a gyerkőcök sikeres, de csöppet sem egyszerű altatása után megváltottuk a világot :).
A péntek reggel az utolsó pillanatban alakult ki, de remekül éreztük magunkat. Ha budapesti lakosok lennénk és reggel kellene három gyerekkel, bkv-val eljutnom a munkahelyemre, biztosan nem lettem volna ennyire lelkes. DE mivel péntek reggel sehova nem rohantunk, nyugodtan, türelmesen utazgattunk össze-vissza. Napijegyünket bőven kihasználva földalattiztunk, villamosoztunk. A troli kimaradt, majd legközelebb pótoljuk. Jót mosolyogtam, hogy a vidéki gyerekek mennyire élvezték a bkv-s utazást. Ha nem költöztünk volna el, teljesen természetes lenne nekik, így viszont egy borzasztó izgalmas egész délelőttös program volt :). Na persze ehhez az is hozzájárult, hogy amikor kicsit megfáradtunk, beültünk egy pihenni egy kis fagyi mellé.
Péntek délután pedig Lilláékhoz voltunk hivatalosak. Sőt a fiúk ott is aludtak délután. A délelőtt hatására simán elaludtak Rékuci hisztije mellett is. Rékuci ugyanis mostanában fél az idegen helyeken és sok időre van szükség, hogy megszokja. Minden egyes altatás hatalmas nagy küzdelem volt, sok-sok sírással. A péntekit kezeltem a legrosszabbul, mert nekem közben intéznem kellett volna a dolgomat. De így Rékuci győzött és velem tartott. A fiúk eközben pedig mentek a Lilláért az oviba. Aztán pedig jót játszottak. Váraztak, futkároztak, fociztak, együtt kikönyörögték a nutellás kenyeret, feladatokat oldottak meg, elfáradtak...Persze Ama és Nagyapa is csatlakozott a délutánhoz. (Ama nélkül nem valósulhatott volna meg az én ügyintézésem.)
Megy a gőzös...énekelték:
Aztán lelkesen várták a következő feladatot:
Nagyon jól érezték magukat a fiúk, de már Lackó nagyon várta, hogy találkozhasson a Keriapujával. Becsületükre legyen mondva, hogy amit megbeszéltünk, azt betartották. Amint megérkeztünk a Csabához, köszöntek neki, majd szó nélkül elmentek aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése