Amikor felmerült a munka lehetősége, ez a nap volt az egyetlen, amire nagyon nehezen találtunk valakit. Apa ügyeletes, nekem pedig dolgoznom kell. Végül a leendő bébiszitterünk vállalta. Múlt héten azonban szólt, hogy sajnos megváltozott a vizsga időpontja. És így lett még nagyobb mumus a mai nap. Senki nem tudott kivenni szabadságot, hogy kisegítsen minket...pedig tényleg rengetegen próbálták, gondolkodtak rajta, amiért nem lehetünk elég hálásak...
Végül egy kolléganő lánya elvállalta a három gyerkőcöt. Kicsit féltem tőle, hiszen még én sem láttam őt...nem hogy a gyerkőcök, de le a kalappal mindenki előtt. A gyerekeknek elmagyaráztam, hogy miért történt így és hogy segítsenek. És az én okos nagy lányom és okos fiaim megértették és jól viselkedtek. Réka nem sírt, ügyesen játszott, aludni sajnos nem sokat aludt. A fiúk bunkit építettek, tündérien eljátszottak egymással és legalább aludtak.
A bébiszitter is túlélte :).
Én is... bár nekem a munkaidőmben nem sok időm jutott rágódni a kérdésen :), örültem, hogy nem szólalt meg a telefonom...
Holnaptól pedig új időszámítás kezdődik: Apa fog gyereket nevelni :), én pedig "pihenek" a munkahelyemen :))))))....
Felcserélődnek a szerepek :) Csak szabin van ugye? Te mit csinálsz most? Majd megírod privátba?
VálaszTörlésAnna, Máté és Móni
A dolgozó nők sorsa utolért :-)
VálaszTörlésEngem is a héten, ki se láttam a fejemből :-P
Fel a fejjel, apa és te is belejöttök, mint kiskutya az ugatásba!
Üdv!
Ildikó