1. Bár csütörtökön még egész nap ömlött az eső és 15 fok volt, ennek ellenére az újságok állították, hogy hétvégére jön a kánikula. És hihetetlen, de igazuk lett.
2. Végre hétvége, amikor együtt a család. Egyik szülő sem dolgozik.
3. Jó idő, mindenki együtt....vagyis mehetünk Ráckevére.
4. Az egyik internetes portálon sikerült kupont vásárolnom és bár nagyon félve tettem, hogy biztos átverés, DE nem volt az, így féláron mehettünk a cirkuszba, megnézni az orosz "Káprázat és csoda" című előadást.
De ne szaladjunk ennyire előre.
Csütörtökön bár a tervek arról szóltak, hogy Apa meglátogatja nagybátyóékat Zamárdiban és a gyerekek egy nagyot pancsiznak a Balcsiban, mint múltkor...ez sajnos nem jött össze a csütörtöki szakadó, ömlő eső miatt....hosszas tanakodás után, így ők jöttek hozzánk és mentek együtt Gelsére pancsizni. Az anyukák meg dolgoztak ez alatt az idő alatt:). Az öt uncsitesó borzasztóan örült egymásnak és remekül eljátszottak mind a vízben, mind a szárazföldön.
Pénteken pedig Apa sietett haza és a Pétert összeszedve elindult a kis csapat. Én pedig mikor befejeztem a munkát, összegyűjtöttem a Pótcsaládot és mentünk a többiek után.
A hétvége tulajdonképpen elég feszített volt, mégis igazán pihentető.
Szombatra ugyanis jegyünk volt a cirkuszba, mely igazán lekötötte a gyerkőcöket és a felnőtteket is. A mellettünk ülő hölgy többször suttogta magában ( a szereplőknek szánva a suttogást), hogy "ne, ne csináld meg!" és mégis megtették az előadók. Hihetetlen látványos és izgalmas volt a műsor. Bár a Lackó szerint a krokodil lehetett volna kicsit hamarabb is. Legalábbis akkor megúsztuk volna a "mikor lesz már a krokodil???" című állandó kérdéssorozatot.
Terveink között nem szerepel egy közeli fővárosi utazás, így megragadtuk az utolsó alkalmat, amikor még megnézhettük az Agyaghadsereget. A cirkuszból futottunk a metróig, hogy pénztárzárásig odaérjünk. Sikerült és megnézhettük a hihetetlen "hadsereget".
Kár, hogy a Kávépalotába nem jutottunk el, szívesen kipróbáltam volna :). Helyette meglátogattuk egy kis időre a Dédit és siettünk vissza Ráckevére pecázni.
Vasárnap pedig kipihentük a hét fáradalmait.
Ráckeve varázsát a borzasztó egyszerűsége adja meg. Csöndes, mert már nem divat oda menni nyaralni a szigetre. (Bár a szigettel szembeni házak többségében kint voltak a nyaralók.) Az ember a csendben sok mindent nem tud tenni, csak pihenni, olvasni, újabban pecázni :).
A gyerkőcök tisztelik a vizet, most már Rékuci is. Nem mennek a víz közelébe. Na jó ez nem igaz, hiszen az egész napot az öt gyerkőc és a négy felnőtt a két kicsi stégen töltötte. Kis helyen, a legnagyobb békében. Pecáztak, vonatoztak, fröcskölték egymást, Apák szintén a pecabotot bűvölték, mi Anyukák pedig próbáltuk behozni az olvasási elmaradásunkat :). Időnként csodálhattuk a vízbeugrási versenyt, vagy a gyerkőcök úszástudását.
Délután pedig az egész család testületileg aludt a hűvös szobákban.
Éjszaka indultunk haza, láttuk a Balatonról hazatérők álló sorát az M7-en, örültünk, hogy mindez nem a mi oldalunkon van, így is szinte hétfőn értünk haza...de muszáj volt, hiszen mindenkit várt a munka :)....
Ui: pénteken ültünk a stégen, amikor a Dani mondta, hogy tűzijáték van, egy kis fény jelent meg a sötét égbolton. Mondtuk neki, hogy dehogyis...másnap tudtuk meg, hogy a meteorit fényét láttuk. Mivel nekünk háttal volt, így csak egy kis villanás volt a szemünk sarkában....bezzeg, ha nem csavargunk és itthon maradunk, még hallani is hallhattuk volna :)...
És a képek:
Réka úszni készül:
Szóval inkább csücs és nézte a fiúkat:
Lackó tuti játékot talált ki magának...mhm..csak kényelmesen :)
Közben Marcinak kapása lett:
Dorka persze ment segíteni szákolni:
Lackó is pecázott és fogott is egy balint!!!! Így már a Marci neki is jogosan mondta, hogy nagy pecás! Amire igen büszke is volt a Lackó :)!
Rékuci keverte a halacskák ennivalóját:
Az idill, ami szinte állandó volt:
Marci a vízben:
Rékuci a parton:
Lackó evezni tanul:
Apa és fia a Duna közepén:
A kajak csodálata:
Marci a kajakban:
És Lackó is:
Csajok:
Jó kis hétvége :) Ráckevével már mi is szemeztünk! Anna, Máté és Móni
VálaszTörlés