Összefoglaló

És megint csak ismételni tudom magam, csak úgy kapkodom a fejemet, hogy már megint eltelt egy hét…vagy kettő.

A gyerkőcök remekül működnek. A mindennapok kialakítása is folyamatban van.

Rékuci ismét mosolyogva jár a bölcsibe, lelkesen mutogatja, hogy hova kell mennie. Múlt héten, amikor otthon maradhatott volna egy napot „szabadságként”, ő inkább felmászott a szekrényhez, kiválasztotta a ruhácskáját és közölte, hogy ő bizony nem marad otthon, hanem megy a bölcsibe. Minden nap megdicsérik, hogy milyen ügyesen viselkedett. Jókedvűen játszik, sokat eszik. Aludni kicsit kevesebbet alszik, mint itthon, de nem vészes. Elkezdett érdeklődni a beszéd iránt, várjuk a nagy áttörés pillanatát .

Lackó továbbra is nagyfiúsat játszik. Egyedül mennek az oviba, egyedül öltöznek át. Minden reggel „meglepi”ként turbó módon átöltöznek, hogy Apa biztos ne hagyja őket otthon . Lackó részt vett élete első edzésén is. A könnyem is kicsordult, ahogy néztem a küzdelmét. Marika néni sajnos rossz csoportba tette, túl nagyok között volt, akik ráadásul tudnak is valamennyire úszni. Lackó pedig nem tud. Bár az utóbbi hetekben állandóan a víz alatt van . A végén már én könnyeztem helyette, de ő csak küzdött és küzdött és nem akarta feladni….Ma újra próbáljuk egy kisebb csoportban…mert annyira lelkes volt, hogy ő is mehet edzésre. Kár lenne letörni a kedvét.

Marci pedig már nagyfiú. Már szinte el sem bírom, segít a kicsikkel, csinál nekik vacsit, innivalót. Nagyon kreatívan kézműveskedik és szépen rajzol. Ez nagy szó, hiszen régen igencsak el volt maradva a rajzolásban a korosztályához képest. A Mikkamakkában nagyon megdicsérik minden egyes alkalommal, hogy ő volt a legügyesebb, milyen jól látja a formákat, milyen jó a memóriája. Mindig kapunk házi feladatot és így remélem, végre sikerül a rosszul kiejtett hangokat helyretenni.

Kacér az időszak egyik legnagyobb nyertese: rengeteget foglalkoznunk vele, ennek szerencsére már látszik az eredménye és a lázadó kamasz lassan jól nevelt kutya lesz…persze még nem vagyunk a végén, bár az is igaz, hogy két hét múlva vizsgát kell tennie jól viselkedésből…

És már szinte nem is emlékszem minden programra, amin részt vettünk, de azért néhányat megemlítenék:
Voltunk megint Kerkakutason. Bár sajnos, a szarvasbőgésről lemaradtunk, de azért így is megcsodálhattuk a szarvasokat közelről. A 8 fokos szeles és hideg időben 9 gyerek egy óriási nagy bulit csapott és észre sem vették a hideget. Próbálkoztak pecával, túráztunk az erdőben, volt fogócska, óriási nagy lakoma. Hazafelé megálltunk Szécsiszigeten, hogy megnézzük a bivalyokat. Meg is etettük őket, mert nagyon éhesnek tűntek. Hazafelé még betértünk Sugiékhoz is, akikkel az összes gyerek hamar megtalálta a közös hangot. Igen, persze, hogy megígértük, hogy nemsokára folyt.köv….
Voltunk kirándulni a Miklósfai Arborétumban is. Bár akkor is fújt a szél, de az erdőben ennek nyoma sem volt. Viszont megcsodálhattuk az őszi erdőt.
Voltunk Lord-Kárpátia koncerten, amit a gyerkőcök nagyon élveztek. Főleg, hogy az Óvó néni is ott volt, a fiúk a koncert egy részét az ő ölében töltötték, vagy Apa és Anya nyakában. Üdítő látvány lehettünk: Marci Apa nyakában, Lackó az enyémben, Rékuci pedig az ölemben…De mindenki nagyon élvezte, bár megjegyezték, hogy néha hangos volt a zene.
Persze volt a romantikus szombat esténk, amikor Apával gyerek nélkül kettesben élvezhettük Snétbergert és nem kellett hazarohannunk koncert után. Tiszta első randis érzés volt az egész este. Másnap reggel meg kapkodhattunk, mert elaludtunk és a gyerkőcökért kellett rohanni. A gyerkőcök nagyon jól érezték magukat. Igaz Pótapa nem aludt sokat, mert állandóan ellenőrizte a mi tekergő, állandóan alvópozíciót váltogató gyermekeinket.
És még az is kimaradt, hogy Apa elment a Marcival Nagyapával és Pótapával pecázni Ráckevére, ahol Marci kifogta élete első süllőjét. Marci borzasztóan élvezi és büszke arra, hogy Apával nagyfiús peca túrákra mehet. És ilyenkor nem zavarja, hogy neki kell megcsinálnia az ennivalóját, hogy senki nem segít neki, hanem mindent önállóan kell megoldania…A Nagyapával való találkozásra is nagyon készült. Előre bejelölte az új könyvében, hogy mit is szeretne neki megmutatni. Természetesen állatos könyvről van szó.
Időközben egyesek meghívnak minket vendégségbe, meg mihozzánk is jönnek látogatók. Múlt héten az utolsó meleg októberi estén tartottunk egy búcsú tábortüzezést. Bár gesztenyesütögetésnek indult a program, végül szalonnasütés lett belőle…
És még mindig marad elmaradásom Esztergomról is, de az már olyan régen történt….