Nemrégiben bejött egy kedves "Zugolvasóm" az irodába és kérdezte tőlem, hogy meddig tart ez a káosz az ember életében. Mármint a munkakezdés körüli káosz...sokáig...
Mert azzal nincsen gond, hogy reggel a gyerekek szépen felkelnek, reggeliznek, felöltöznek, fogat mosnak, elindulunk, időben mindenki a helyén van. Mindezt vita és nagy könyörgések nélkül. Mindenki tudja, hogy oviba, bölcsibe, dolgozni kell menni. Nincs pityergés, mindenki teszi a dolgát.
Apa pedig délutánonként mindenkit hazahoz: Rékát a bölcsiből, fiúkat az oviból...és kezdődnek a rövid esték...
Különórákkal, amiből végül csak az úszást engedélyeztük heti kétszer. Ez azért családi program is, hiszen együtt megyünk úszni: Marci edzésen, a két kicsi a gyerekmedencében játszik, Apa úszik, Anya pedig túlél :) (jó néhányszor azonban hetente egyszer mindez 3 gyerek+Anya program, mert Apának dolgoznia kell).
A hét többi napján azonban Anya később ér haza (na nem sokkal kb. 1 órával). Hiába kb. 10 perc alatt, de mégiscsak 1 órával később....és akkor jönnek (a mindenki más által is) elvégezendő feladatok, vacsi készítés, pakolás, takarítás (szerencsére most a kert éppen nem aktuális:)), az esti rutin. Persze este 8-kor a gyerkőcöknek az ágyban kell lenniük, hogy mindenkinek bőven jusson mese. Fejenként 2+ a Marci extra hosszú (most éppen) Gerald Durell könyv egy fejezete....
Mindezek közé a játéknak is bele kell férnie, hiszen mégis csak ez a legfontosabb a gyerkőcök életében :).
Persze azért vannak könnyítő dolgok is: pl: a gyerkőcök jól el tudnak együtt játszani. Kedden este is palacsintasütés közben hárman együtt "bujj-bujj zöldág"-oztak. Tündériek voltak, hatalmasakat kacagtak és utána befalták az összes palacsintát :).
Ettől a héttől pedig kaptunk még egy kis könnyítést, hiszen megváltoztattuk a munkaidőmet és korábban kell bent lennem, viszont így korábban is végzek.
A hétvégék viszont nagyon jók: vasárnap délelőtt fix program, hogy a kutyusokkal kirándulni megyünk, vagy csak néhány órát együtt a kertben töltünk...persze Rékucinak vannak fenntartásai ezekkel a hideg téli napokkal :).
Múlt hét szombaton pecázni voltunk a horvát-magyar határon és mind a két fiú fogott pontyot (2-3 kg), meg persze Apa is. Marciék irtó büszkén ajándékozták el a halakat. Mert azért mi mégis csak sporthorgászok vagyunk :), kivéve a süllőnél :))))...azt szívesen megesszük!
És hogy mi történt még velünk a napi rutin során?
Marci vasárnap megy élete első úszó versenyére :).
Lackó most már nem áll le minden lélegzetvételhez a vízben, hanem úszik közben tovább.
Rékuci egyre többet beszél, meg énekel. És egyre önállóban megy be a bölcsibe. Konkrétan nem engedi, hogy a csoportszobába bekísérjem, mert egyedül akar berohanni.
Marci egyre szebben és többet rajzol. Lassan nem férünk a házban a rajzoktól.
Lackó inkább vág és ragasztgat. Legalább van, aki kiragasztja a Marci remekműveit.
Lackó száj: "A szívem úgy örvend, hogy a Rékuci szeret bölcsibe járni"
folyt. köv....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése