Életem első 27 évét leéltem úgy, hogy a Márton napi libasütés nem jelentett semmit. Remekül éldegéltem libahusi nélkül… Aztán jött a fordulat. Be kell vallani, hogy Marci első névnapján elmaradt a libasütés, azóta viszont tradíció lett. Már ami a sütést jelenti. Pont azon elmélkedtem a krumpli hámozása közben, hogy Marcin, Apán, Marci Keriapun és rajtam kívül folyamatosan változtak a szereplők. Egyesek elmaradtak, viszont sokan jöttek helyettük.
Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy az idei libasütés volt a „leg” esemény. (Persze ebben szerepet játszik az is, hogy egybemosódik Rékuci névnapjával is.)
Volt liba, libás torta, zene, tánc, rengeteg játék…a mulatozás olyan későig folyt, hogy le sem merem írni…
Másnap reggel pedig folytatódott: a vendégek ugyan elmentek, de Lilláék maradtak még egy közös kirándulás erejéig. Elkísértek minket a tradicionális vasárnap délelőtti kutyás-családi kirándulásra. Gyönyörű volt az erdő. Csöndes, nyugodt, ködös, aztán melegebb és napsütéses…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése