Mire Apa csütörtök reggel hazaért,már útra készen álltunk, az autót kiolvasztottuk és a nagy út előtti energialevezetéseként éppen a szelektív kukához gyalogoltunk. A "piszkos munkát" elvégezve már indulhattunk is. Megoszlottak a vélemények, hogy mennyi idő alatt lehet odaérni. Végül jó időt futottunk és Rékucinak sikerült egy kicsit szundítani is. Persze azért volt közös dalolás, mondókázás, Rékuci lelkesen "mondogatta a fiúkkal". Szó-láncoztunk és barkhobáztunk.Az út során csak háromszor merült fel a kérdés, hogy mikor érünk már oda?
Megérkeztünk Győrbe. Szakmai ártalomként egyből :), na jó, inkább véletlenül belebotlottunk egy Tourinform irodába, ahol készséggel elmondták, hogy mit ne hagyjunk ki a gyerkőcökkel. Már ekkor sejtettük, hogy kevés időt szántunk Győrre :).
Gyors ebédet követően megérkezett Ama, sajnos lemaradtunk a szuper vonatról, mellyel villámgyorsan leért Győrbe, de a gyerkőcök öröme így is határtalan volt. Egy kis pihenés után az adventi vásáron keresztül haladva, meglátogattuk a győri fürdőt, amit a gyerkőcök nagyon élveztek. Végre nem a kanizsai hideg vízben kellett játszaniuk, hanem meleg vizű medencében élvezkedhettek. És produkálhatták magukat Amának, mert mutogatni való volt bőven. Marci bemutatta a szép gyors-úszását, Lackó életében először átúszta a medencét, hogy nem ért le a lába a vízben és levegőt venni sem állt meg egyszer sem. Rékuci pedig a tesókat utánozva dobálta magát a vízben, majd mikor kiderült, hogy van pici csúszda: "pici, nem nagy" Rékuci szavaival élve :), akkor onnantól kezdve el sem szakadt onnan. A fiúkat persze a pici csúszda nem kötötte le...őket csak a nagy érdekelte :).
Az éhség kergetett minket haza. A finom vacsora után, Ama mesélt a gyerkőcöknek, mi pedig Apával kihasználtuk a lehetőséget és elmentünk kettesben csavarogni :). Magunkba szívtuk advent hangulatát, a forralt borok és sült gesztenyék illatát és kibeszéltük magunkat :).
Lefekvés előtti közös játék:
Másnap reggel parancsba adtuk, hogy mindenkinek sokáig kell aludnia. Na persze Lackónak nem sikerült, így ő csöndben rajzolt, míg a többiek fel nem ébredtek. A csomag ajánlatai között szerepelt a Bábszínház, de legnagyobb bánatunkra nem tudtuk azt választani, mert pont amikor mi voltunk ott, akkor nem volt előadás....így maradt az Ugripark, amit persze a gyerkőcök nagyon élveztek...A Jézuskák, pedig kihasználván az ismételt lehetőséget, mindent beszereztek karácsonyra.
Kis rendőr:
Csúszóbajnokok:
És a mászóbajnokok:
SZOSZOS (avagy koszos a hétköznapi emberek nyelvén) ...nem szeretem...mondta Rékuci, mikor kihozták az ebédet, a modern konyhaművészetet még tanulnia kell :)
Egy kis Anya szédítés:
Az ebéd után Marci kijelentette, hogy ő nem óhajt aludni, csak a kicsik aludjanak, addig ő rajzol. A kicsik tényleg kényelmesen elaludtak, majd a Marci is..játék közben a földön :). Annyira, hogy mikor ébresztettük őket, hogy indul a lovaskocsi...Marci csak bemászott az ágyba és közölte, hogy ő bizony nem megy sehova...végül nem sikerült a négyórási indulást elérnünk, de legalább Marci kialudta magát. Így ismételten lemaradtunk Ama csodaszép vonatáról, ballaghatott ki egyedül az állomásra, mi pedig poroszkáltunk a másik irányba...Mivel a lovaskocsi a szálloda elől indult, szóba sem került az, hogy kimaradjon. Lackó első pillantásra beleszeretett és közölte, hogy kürtöskalácsot majszolva üljünk fel rá. Itt jegyezném meg, hogy régóta először igazán finom kürtöskalácsot ettünk.
Apa jött értünk a végállomásra, mert vendégségbe voltunk hivatalosak. Nem is akárhova :). Mártiéknál belecsöppentünk egy ad hoc disznóvágásba, megismerkedtünk a legújabb Milka tehén reklámmal, az egyik fele még tényleg lila volt :), na meg persze találkoztunk még több híres "filmsztárral" :).
És ha véletlenül valakinek ismerősök a következő oroszlánok és tigrisek, na az sem a véletlen műve:
Marci nagy kedvence: Gerald Durell, mint ez már korábban kiderült. Ami viszont számunkra is meglepő volt, hogy a Marci tud kommunikálni az állatokkal, a majmokkal eddig is mindig eljátszogatott üvegen keresztül, de most beszélt is hozzájuk és ami a legmeglepőbb volt az az, hogy meg is értették őt :). Nem is maradt kétség afelől, hogy nyáron a Marci szeretne menni az Állatkerti táborba :)...
És a listánkon még egy csomó minden szerepelt volna...de nem maradt időnk, mert az idő kegyetlen és gyorsan múlt....sokáig tépelődtünk hogy mit tegyünk, mert igazából mindegyik döntés rossz volt...de végül abban maradtunk, hogy hazajövünk délután...hogy részt vegyünk a Mikulás kupán. A Dél-zalai Vízmű SE 2011-es csapatának nagy része:
Csatába indulván, ahol elbuktunk:
Marci túl fáradt volt a teleléstől...kicsit elszontyolodott, mert sokkal rosszabb időt úszott, mint múltkor, de annál lelkesebben ette a sütiket, ami járt a versenyzőknek :).
Ha már egyszer úgy döntöttünk, hogy hazajövünk délutánra és nem az eredeti programot valósítjuk meg, akkor mondtuk, hogy nem hagyjuk már ki a Mikulás koncertet sem. Még a hét elején az uszodában mindenki csodálkozóan nézett rám, hogy egy négy éves kisfiú miért kérdezi egyfolytában, hogy mikor lesz már a Tatár Csaba-féle Mikulás koncert? Honnan tudja, hogy mi az? A válasz egyszerű...mióta kanizsai lakosok vagyunk, mindig ott vagyunk és minden évben nagyon élvezzük: kicsik és nagyok egyaránt. Vannak benne felnőtt poénok, gyerkőcöknek Mikulás bácsi krampusszal és sok-sok szaloncukorral, meg persze rengeteg zene a kanizsai fúvósokkal. Az este egyik legmegdöbbentőbb produkciója a "Born to be wild" című szám vonósokkal, majd a fúvósokkal is előadva, mindezt néptánccal kicsit még megbolondítva...kicsit furcsán hangzik, de nagyon jól oldották meg a feladatot. Az előadás este 7-kor kezdődött, de mindegyik gyerek tátott szájjal hallgatta és egyfolytában tapsoltak és borzasztóan élvezték a több, mint 1,5 órás előadást :). Ezért tényleg megérte hazajönni, nagyon nagy élmény volt ismét.
Még szombaton hazafelé jövet útba esett Rezi, eszünkbe juttatta,hogy milyen régóta készülünk oda és mivel vasárnap tradicionálisan kutyás kirándulásoké, így a kettőt összekötvén:
Kacér Gyémántot sétáltat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése