A Krisztusi kor előtt, az utolsó órákban az iskola választásnak köszönhetően rengeteg kérdés merült fel bennem.
Mert ahhoz, hogy végre döntsünk, vagy csak elfogadjam az esetleges még ki nem mondott döntésemet/ünket, ahhoz tisztába kellene kerülni néhány dologgal.
Saját magammal kapcsolatban, a családdal kapcsolatban, az élet értelmének kérdéseivel.
Hogy mit tekintek sikernek?! Hogy én milyennek értékelem az életemet?! Hogy mi a fontos és mi nem az?! Család vagy munka? Vagy lehet egyszerre mindkettő? Hogyan tudok megfelelni az elvárásoknak? Elvárásoknak, amiket mások támasztanak velem szemben és elvárások, amiket én találok ki magamnak?!Hogy a belénk kódolt dolgokon át lehet-e lépni? Hogy amilyen anya vagy szülő akartam lenni az mennyire valósult meg vagy mennyire nem?! Hogy ezen lehet-e változtatni vagy nem?!
Hogy kire hallgassak és kire nem?! Hogy bízhatok-e a megérzéseimben?! Hogy lehet-e vagy érdemes szembemenni az árral?! Hogy van-e értelme küzdeni? Hogy higgyünk-e benne, hogy bár kis homokszemek vagyunk, de talán sok kis hasonló homokszem változtathat valamit?! Hogy 20 év múlva, mikor kiderülnek a döntéseinknek a következményei, akkor mi lesz? Jól döntöttünk? Vagy valamit tönkretettünk? Az egyik oldal eredményét látni fogjuk, de a másik oldalét sosem fogjuk tudni.
Ma megváltozott bennem valami. Talán a "korom" rávilágított néhány dologra, amik hosszú idő óta érlelődnek bennem. Elég lesz? Ki fogják bírni azt, amikor a kétségek gyötörnek? És vajon lesz elég kitartás bennem ahhoz, hogy végigvigyem? Vagy az első akadálynál megfutamodom?
A szülinap kérdése az elmúlt években nem nagyon foglalkoztatott. Egy nap volt a többi közül, amit sokan elfelejtettek, meg persze sokan nem...Az ebből adódó felhajtást sem kedveltem, talán csak gyerekkoromban. Egy nap, ami ugyanolyan, mint bármelyik. És nem is igazán éreztem meg soha sem az idő múlását. Talán az ez első. Pl: megjelent az első szarkaláb a szemem körül. Hiúsági kérdést nem csináltam belőle és nem rohantam el szemránc elleni krémet sem venni. Csodálkozva állapítottam meg, hogy "jééé ez eddig nem volt ott!". Bár a hiedelmekkel ellentétben: továbbra sem szerettem meg a száraz borokat (igaz az édesekből is a fogyasztásom kb: 4 dl/év :)) és az olívabogyót sem szeretem és továbbra is a csoki, a süti, a fagyi számomra a desszert. Bár imádom a sajtokat, de a desszert akkor is édes. Azért érzem már, hogy nem vagyok "annyira" fiatal. Megjelentek a "bezzeg az én időmben" mondatok :) és hihetetlen, de néhány hónap múlva Marci iskolába megy. Új életkorszak kezdődik neki is, meg nekünk is.
És ha egy jó tündér eljönne ma éjjel hozzám és megkérdezné, hogy ha lehetne egy kívánságom mi lenne az? Azt hiszem már tudnám a választ rá. Meg van a kívánságom....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése