Az álomesküvő

Az év álomesküvője, így szerepelt minden újság címlapján a nagy esemény....

1999-ben még lelkes nézője voltam a BK sorozatnak, akkor még nem gondoltam volna, hogy....

Még tavasszal hívott meg minket az Edina és a Krisztián az esküvőjükre. Hittük is, meg nem is, de tényleg vártak minket.

A nagy nap előtti estén Pótapa kicsit megbolygatta az amúgy sem nyugodtra tervezett szombati programunkat (Apa meg persze vevő volt a dologra), de végül mégis sikerült (a terveknek megfelelően) időben megérkezni Esztergomba.

Bár úgy gondoltuk a Rékát fogja legjobban érdekelni a menyasszonyi ruha és a sok koszorúslány, de nem így történt! Marci lelkesen szemrevételezte Edinát és minden alkalmat megragadott arra, hogy puszit kaphasson tőle :).

A szertartás nagyon szép volt és be kell vallanom, hogy a püspök igazán lényeges dolgokról beszélt, melyek igazságtartalmát így 8 év házasság után még fontosabbnak éreztem. Beszélt a házasság szép oldaláról, de   nem hagyta ki a nehézségeket sem!
Bár a tv riportból úgy tűnik, hogy Rékuci mindvégig lelkesen figyelte az eseményeket...ez nem igaz! Rékuci az idő 90 %-át a pad alatt töltötte :) és mosolyogva fejtegette, hogy ő horgászni akar menni és nem menyasszonyt nézni :). Lackó volt a legeslegtürelmesebb és az egész szertartás alatti viselkedése 5*************, nyugodtan, szinte mozdulatlanul üldögélt Apa ölében.

A szertartás végén mosolyogva vonultunk a sok-sok kamera és fényképezőgép villanása között és egészen biztosan jó néhány ember fejében megfordult, hogy vajon kik lehetünk, hogy a híres emberek között sétálgatunk :).

Az esemény többi részére a lelkes rajongókat már nem engedték be. Míg arra vártunk, hogy az ifjú pár megérkezzen a polgári szertartásra a gyerekhad jókat fogócskázott.

Marci lelkesen vállalta a feladatot, hogy a család nevében jókívánságokat "írjon" a lufikra. A tv-ben szereplő képe mellett 24 darab szívecskét is rajzolt, hogy az ifjú pár biztos nagyon boldog legyen :). Rékuci is lelkesen rajzolgatott:

A polgári szertartás után engedtük útjára lufikat. Persze mondanom sem kellene, hogy ez nálunk nem volt egyszerű. A szertartás vége felé kezdték el kiosztani a lufikat a szervezők. Természetesen a gyerkőcök a saját rajzaikat szerettél volna megkapni, ami végül is nehezen, de sikerült. DE...miközben Marci lelkesen tapsolt az ifjú párnak, a lufija elszabadult és elszállt. Marci oroszlánüvöltésben tört ki, hogy elszállt a lufija és hogyan fogja megmutatni az Edinának, hogy mit rajzolt. Megnyugtattuk, hogy lefényképeztük és a gépen meg tudjuk mutatni neki (meg is tettük később). Hurrá!- erre abbamaradt a sírás. Sajnos nem sokáig: a két kicsi felváltva kezdett sírni, hogy ők ugyan nem engedik el a lufijukat. Végül a Vivi mentette meg a helyzetet, mivel felajánlotta, hogy a kocsiban van egy csomó lufija, még rózsaszín is!! Így végül nagy megkönnyebbülésre, elengedték a kicsik a lufijukat. Így elmondhatjuk, hogy a Marci lufija mutatta az utat, a kicsik lufijai pedig vigyáztak arra, hogy mindenkinek a lufi-jókívánsága célba érjen!

.

A vacsora és az azt követő buli is nagyon jól sikerült. A gyerkőcök a gyereksarokban nagyokat gyurmáztak, rajzoltak, persze azért lufiztak is a táncparkett közepén :)! És mi felnőttek is rophattuk a táncot...


A remekművek többségét Marci az ifjú feleségnek ajándékozta.

Persze a gyerekek gondoskodtak maguk szórakoztatásáról is:

Az ifjú ara az ajándékunkkal:

A bulit végül Marci bírta legtovább, hiszen éjjeli 1/2 1-ig fényképezte és filmezte az ifjú arát :), aki a gyerkőcök legnagyobb örömére közvetlenül mellettünk ült :).

A menyecske ruháról, táncról már sajnos lemaradtunk, mivel a gyerkőcök kidőltek a sorból, de így is nagyon jól éreztük magunkat :).

A z eseményt követő héten pedig a gyerkőcök lelkesen mutogatták minden egyes újságos előtt, hogy Anya , nézd ott van az Edina! Emlékszel még az esküvőre?

Marci pedig lelkesen mesélte mindenkinek, hogy a rajza szerepelt a tévében :)!