Évzáró-ballagás

Múlt hét csütörtökön volt az óvodai évzáró, mely idén, számunkra egy kicsit különlegesebb volt: Marci elballagott.

A csoport műsora több részből állt, énekeltek, verset szavaltak, előadták a "Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack" című mesejátékot. Marci volt benne a királyfi, akit előbb disznóvá varázsoltak, majd újra királyfi lehetett, mikor megtört az átok :).

Nagyon ügyesek voltak, Lackó büszkén szerepelt benne, mint az egyik mesterember :)!

A műsor után jött az óvó nénik köszöntése, illetve a ballagási tarisznyákat ekkor kapták meg a ballagók. Lackó ekkor kezdett el zokogni és nagyon sokáig nem is tudta abbahagyni. Sírás közben a következőket mondta: Anya, azt ígérted, hogy én is nagy leszek, amikor a Marci elmegy.  De nem lettem nagy és nem mehetek a Marcival. Nem akarom, hogy elmenjen a Marci...és csak zokogott és zokogott. A műsor maga nem csalt könnyet a szemembe, de Lackó őszinte elkeseredettsége igen. Próbáltuk vigasztalni azzal, hogy neki nagyon fontos feladata lesz jövőre, hiszen Rékucinak sokat kell majd segítenie (ez azért Rékucit ismerve nem teljesen igaz, a szerk. megjegyzése) és két év múlva pedig mehet a Marci után a suliba.

Marci pedig az oviból kilépve közölte, hogy ő akkor már nem is jön ide többet. Azért kedvesen felvilágosítottuk, hogy pedig igen: még hozzá másnap reggel és az azt követő hetekben :)....

Persze ez nem jelentett hatalmas tragédiát neki, hiszen a Marci nagyon szeret odajárni....

Amikor Lackót néztem a "színpadon", akkor tűnt fel, hogy mennyit változott az elmúlt időben...Emlékszem a tavalyi műsorra, hogy milyen picike és bátortalan volt. Látszott rajta, hogy nem élvezi, az ideit viszont már igen :)!

Persze nem maradhatott el a megérdemelt cukrászdázás sem: aki ügyesen szerepel, az választhat fagyit vagy sütit magának.