Disznóságok

Vasárnap este kijelentettük, hogy ez volt életünk első és egyben utolsó disznóvágása. Amikor megkóstoltuk a saját hurkánkat és kolbászunkat, akkor megváltoztattuk a véleményünket.

Szombat hajnalban indultak Apáék a két áldozatért. Akiket csütörtökön még 90-100 kg körülinek tippeltek, azokról kiderült, hogy 130 kg-osak, bár mangalicából ez tényleg nem számít nagynak. Az, hogy mangalica legyen-e, számunkra nem volt kérdéses, bár a zsír mennyiségén mi is meglepődtünk.

Mire a  gyerkőcök felébredtek, már elkezdtük a pörzsölést. Persze mondanom sem kell, hogy minden gyerek kipattant az ágyból, szó nélkül turbó üzemmódba kapcsolva átöltöztek és rohantak ki az udvarra, nehogy bármiről lemaradjanak. Marci persze aktívan részt vett a munkában, Lackó csak csendes megfigyelő volt. Kacér volt, akit legjobban megviseltek a történések, igyekezett minél távolabbról szemlélni az eseményeket nagy szomorú szemeivel.

Rendfánk sajnos nem volt, de hintánk van, így a malacok szakszerű szétbontását ott oldottuk meg. Zoli kitartóan darabolta fel a két disznót, mi pedig próbáltuk a belsőségeket és a rengeteg hájat-zsírt előkészíteni.

A szakmai tudás hiánya kicsit hátráltatta a munkákat, de mint utólag megtudtuk: a máj 11 órakor történt felszolgálása teljesen tökéletes volt, úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A baj inkább a többi munkálattal volt.

Mindig, amikor a Discovery műsoraiban mondják, hogy szorít az idő és el kell készülniük, vajon készen lesznek-e, olyan idegesítően hangzik. Pedig velünk is éppen ez történt, mert szorított minket az idő. Legnagyobb „bánatunkra” a disznóvágás hétvégéjére kettő programunk is volt. Sajnos, sem a programokat sem a disznóvágást nem tudtuk más időpontra eltolni, így viszont kialakult a káosz és a fáradtság.

Persze a hétvége minden egyes része nagyon jó volt, csak együtt túl fárasztó. A disznóölés tényleg csapatépítő hatással bírt. Apa szerint romantikus is volt, de ezzel én vitatatkoznék J…Apáék sokat szórakoztak a hurka-, kolbásztöltés alatt is. Nekem jutott a háj- és a zsírkevergetése. Csupán 6 órás feladat volt ez J. A dolog pikantériáját az adta meg, hogy mivel esett az eső vasárnap délelőtt, ezért egy napernyő alá kuckoltam be magam és ott kevergettem órákon keresztül a leendő zsírt…És igen, logikus lett volna mindezt bent a házban megtenni, de két mangalica zsírját kiolvasztani egy átlagos méretű családi házban sajnos képtelenség…

A gyerkőcök időnként csatlakoztak hozzánk, a fiúk az idő nagy részét az udvaron töltötték, Rékuci óvatos duhajként inkább az asszonyoknak segített a házban.

A disznótoros: a máj, a káposzta, a hurka és a kolbász feledtette a munkálatok nehézségeit, de azt azért megállapítottuk, hogy kezdjük megérteni azt, hogy régen miért tudták jobban értékelni az ennivalót. S bár nagy vehemenciával azt mondtuk soha többet nem lesz disznóvágás a házunknál, az elkövetkezendő hónapokban az asztalra kerülő finom falatok és az idő „szépítő hatása” szerintem nálunk is működni fog, és lesz még nálunk disznóvágás….

A hétvége azonban nemcsak a falusi élet „szépségeiről” szólt. A disznó- és zsírszagot igyekeztünk lesikálni magunkról, hogy szombaton este 7-re a Marci iskolájának alapítványi báljára eljussunk. Nem sikerült. Több sürgető sms-t és hívást kaptunk, hogy hol vagyunk már, de erőnket megfeszítve sem sikerült időben odaérnünk. De ugyanígy nem sikerült időben távozni sem. A hajnali kelés ellenére is éjszakába nyúlóan roptuk a táncot és hihetetlenül jól éreztük magunkat. És persze ebben segítségünkre volt Fortuna asszonya is, hiszen életünkben először mesés ajándékokat nyertünk a jótékonysági tombolán…..

Reggel persze már nem volt minden annyira szép és jó, de azért ha nehezen is, de sikerült életet lehelnünk magunkba és folytattuk a „piszkos munkát”.

Persze megint figyelnünk kellett az órát, mert vasárnap délután volt Marci legjobb barátjának a szülinapi zsúrja, illetve a családunkban a legnagyobb kedvenc: a fúvósok Mikulás-koncertje is. Marci nagy dilemmája volt, hogyan oldja meg, hogy egyszerre két helyen is legyen. Mert az fel sem merült benne, hogy a Mikulás-koncertet kihagyja. De aggódott azon is, hogy Emilt, a legjobb barátját se bántsa meg azzal, hogy nem megy el hozzá. A diplomatikus megoldás a következő lett: elment Emilhez egy órára a buliba, majd érte mentünk, és együtt elmentünk a HSMK-ba megnézni a koncertet, ami persze minden gyereket lenyűgözött. Az idei téma a cirkusz volt: tornászokkal, bohócokkal, bűvészekkel, gólyalábasokkal. Nekünk felnőtteknek kicsit hiányzott a korábban megszokott nagyobb zenei repertoár, idén inkább a látványra koncentráltak a zenészek, de így is nagyon jó hangulatban telt a koncert. A gyerkőcök csillogó szemmel figyelték a nagy cirkuszi kavalkádot. És persze csillogó szemmel figyelték a Mikulást, hogy vajon nekik is teljesíti-e majd a kéréseket…..Na és persze azt, hogy a Mikulás idén is osztogat-e szaloncukrot a műsor alatt J.

A hétvége méltó befejezéseként pedig nagy pelyhekben kezdett el hullni a hó….December 2-án, advent első vasárnapján….

Az egyik áldozat:

Készül a hurka:

Hajnali döbbenet: