A hó nem jelenthet akadályt, ha a gyerkőcök kulturális programjairól van szó. Így meleg itallal, takaróval felszerelve vágtunk neki az útnak, illetve folyamatosan frissítve az információinkat. A hírforrás mindvégig megnyugtatott minket, hogy az M7 járható, normálisan autózható :).
A programokat pedig kár lett volna kihagyni. A gyerkőcök annyira élvezik és büszkén készülnek minden egyes alkalommal az Operába. Csillogó szemmel figyelnek minden egyes mondatra és egy kicsit mindig el is varázsolódnak. Marci büszkén húzta ki magát, mikor a foglalkozást vezető néni azt mondta neki, hogy "Te biztosan tanulsz hangszeren játszani, mert mindent tudsz!"
A két kicsi is nagyon élvezi, de mindig csak a szülői háttérrel. Rékuci nagy bátorságát összegyűjtve ugyan a "színpdara" kiment az "anyósnyelvért" (az anyai kéz markolászása mellett), de belefújni persze már nem mert :).
Délután pedig teljesült végre Lackó nagy álma és meglátogattuk Ágota Kerianyut, ahol a gyerkőcöket Ágota anyukája varázsolta el leginkább, órákig nem is tudtunk róluk semmit, zárt ajtók mögött remekül érezték magukat :).
És még egy újabb csoda várt a gyerekekre: Még karácsonykor a Déditől a "Széttáncolt cipellők" előadásra kaptak jegyet a gyerekek. Az előadást annyira élvezték a gyerekek (nem csak a mieink, hanem mindenki a nézőtéren), hogy egy pisszenést nem lehetett hallani a két felvonás alatt. Rékuci azóta is folyamatosan táncol, balettozik otthon, Lackó és Marci pedig újra és újra el akar menni megnézni az előadást. A felnőttek persze mindig egy kicsit elégedetlenek, de a gyerkőcök imádták az egész színes kavalkádot, a táncokat, az ír sztepptáncot. Rékuci is miközben tapsolt, közölte, hogy a táncosok most csak pihenni mennek és szünet után kezdik újra...sajnos nem....nekünk is haza kellett még utazni, csak Nagyapáékhoz ugrottunk be egy gyors vacsorára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése