Bécs

Bár Marci először kijelentette, hogy Apa nélkül egy tapodtat sem megy, végül mégis mind a három gyerkőc izgatottan várta, hogy elmenjünk Bécsbe, Erzsi Nagyival a Zsolt nagybátyót meglátogatni :).

Mivel Zsolti csütörtök este még dolgozott, így volt időnk bőven, repülőtér nézegetést pedig nagyon régóta ígértünk a gyerekeknek, így hirtelen ötlettől vezérelve meglátogattuk a schwechati repülőteret. Valószínűleg jobban jártak a gyerekek, mert folyamatosan szálltak fel itt a gépek, míg a budapesti repülőtéren erre többet kellett volna várni. Lackó a jeges, metsző szélben is hajlandó lett volna órákat állni a teraszon, hogy nézze a gépeket kiállni és felszállni, de a többiek hamarabb feladták.

Este, sötétben, térkép és GPS hiányában is sikerült végül megtalálnunk a Zsoltit, akinek a találkozást elég lesz kipihennie :),de  a gyerkőcök nagyon  élvezték.

Vidéki gyerekek lévén izgatottan várták azt is, hogy utazhassunk a közlekedési eszközökkel és el kell ismerni, hogy Bécsben tényleg élmény a helyi "BKV"-val utazni. Az idő ott sem volt jobb, mint itthon, így péntek délelőtt a Természettudományi Múzeum mellett döntöttünk. Erzsi Nagyival mentünk, mert a Zsoltinak még dolgoznia kellett. A Múzeumban sikerült több, mint 3 órát eltölteni és a végén Marci megjegyezte, hogy ide még Apával mindenképpen vissza kell jönnünk, mert még nem is néztük meg a Múzeumot rendesen....Mind a három gyerkőcöt nagyon érdekelték a kövek, az állatok, minden, ami a Múzeumban volt.  Mivel Budapesten kimaradt a "Test" kiállítás, így most azt is bepótoltuk....A legnagyobb sikert persze két dolog aratta: a vulkános játék, ahol a gyerekeknek kellett pumpálni a nyomást, hogy a vulkán kitörhessen illetve a mozgó dinó. Persze azért a kitömött állatokat is imádták :). Marci legnagyobb bánatára azonban nem tudott mindegyikben órákig gyönyörködni. A végén Rékuci már nagyon fáradt volt, de Marci vicces dolgokat mesélt neki az állatokról, össze-vissza mutogatta őket, így ügyesen elintézte, hogy Rékuci is végig akarja nézni a Múzeumot. Utána Marci persze büszkén mesélte hogy a vége az ő "koncepciója" volt, hogy a kicsik is élvezzék még a Múzeum végét :).

Délután pedig a Zsolti és Ari is csatlakozott hozzánk. Megnéztük Bécs belvárosát és keresztül-kasul bejártuk busszal, villamossal és metróval :).

Lackó és az ő "Holdja":

A híres vulkán...

És a nagy robbanás:

Dinó csontokkal:

Marci a Rékának magyaráz:

Lackó kedvencét szemléli a csipet-csapat:

Az elefánttal:

A szombati napot várták a legjobban a gyerekek: a bécsi Állatkert megtekintését. Bár előre igyekeztem felkészíteni Arit és Zsoltit, hogy az Állatkert nálunk egész napos program és a gyerkőcöket nem fogja zavarni   a hideg, az éhség, semmi....és tényleg így is lett, zárás előtt néhány perccel sikerült elhozni őket onnan, vagyis majdnem 7 órát voltak a fagyos Állatkertben!! De így is rögtön kijelentették, hogy ide (is) feltétlenül vissza kell még jönnünk!   

A kulturális (sokk)hatások mellett persze maradt idő arra esténként, hogy társasozzunk, vagyis sokat játszottunk a "kavicsossal", a Carcassone-val, de nagy sikere volt a marokkónak és a dominónak is:)....Meg persze sokat lógtunk a skype-on, hogy Apával megosszuk a kalandjainkat :).

Vasárnap reggel nem teljesen értettük, hogyan tudott eljönni a hóban a nyuszi, de azért csak sikerült neki. A hóesés miatt azonban Bécs további felfedezése még várat magára, délelőtt inkább a meleg szobából néztük a nem túl szokásos húsvéti időt. Délután pedig, amikor elindultunk, megküzdöttünk a hóviharral az autópályán, siettünk is haza, hogy még nappali fények között érkezhessünk meg Kanizsára, ahol Apa igazi meglepetéssel várt minket. Marci kedvencét, Eszterházy rostélyost rejtett el nekünk a hűtőben :). Persze mi sem bírtuk ki, hogy négy nap távollét után ne látogassuk meg a kórházban. És ha már úgyis arra jártunk, Marcinak elkészült a röntgen és legnagyobb örömére levehette a kötést a karjáról :). Úszni még a héten nem mehet, de jövő héttől ismét mehet edzésre Zsolti bácsihoz....

Hazafelé Marci előadásában hallgattuk meg az István a királyt, mindegyik dalhoz elmondta, hogy most ki énekel és mi történik az előadásban :). Illetve kielemeztük az elmúlt 4 napot és kijelentették, hogy hajlandók németül is megtanulni, csak költözzünk Bécsbe....bár az Operaház és a Parlament ugyan szebb Budapesten a fiúk véleménye szerint, de Bécsben azért mégis jobb volt....