10 évvel ezelőtt gyökeresen megváltozott az életünk Apával, hiszen akkor ismerkedtünk meg.
5 évvel ezelőtt magunk mögött hagytuk a fővárost és vidékiek lettünk.
Idén pedig újabb sorsfordulóhoz értünk: Győrbe költözünk.
Miért? Sok oka van.
Amikor Nagykanizsára költöztünk, úgy terveztük, hogy négy évig maradunk, amíg a Marci óvodás. Úgy gondoltuk, hogy majd az iskolát máshol kezdi, de nem így alakult. Megtaláltuk az itteni iskoláját, gyökeret vertünk és úgy gondoltuk újabb négy évig biztosan maradunk.
Nem így történt. Apa egy péntek délután olyan ajánlatot kapott, amiről tudtuk, hogy visszautasíthatatlan, és igazából egy másodpercre sem volt kérdéses, hogy elfogadja. Azonnal megszületett a döntés: megyünk.
Nekünk egyértelmű volt, hogy menni kell, de a gyerekek nem fogadták kitörő lelkesedéssel. Sőt, inkább mérgesek lettek, ami teljesen természetes reakció volt. Ők nem ugyanazokat a lehetőségeket látták meg, mint a felnőttek. Marci az erdőnkért és az Emilért ontotta a könnyeit, Lackó a játékait féltette, Rékuci pedig az óvodáját. Azóta persze megszokták a gondolatot, hogy elköltözünk. A kicsik eleinte minden nap megkérdezték az egyes, számukra fontos tárgyak előtt, hogy ugye ezeket is visszük? Hát persze...mindent becsomagolunk és viszünk.
Az idő pedig múlik, és most már kicsik és nagyok is izgatottan várják az új életet Győrben....Az utóbbi időszakot az életünk át- és megszervezésével töltöttük. Kerestünk új otthont magunknak, iskolát és óvodát a gyerekeknek. Sikerült. Jót mosolyogtam évekkel ezelőtt, mikor azt írta az egyik blogtárs, hogy felvételiznie kellett a gyerekének az iskolájába...hát most Marci is megtette.... Büszkén újságolhatjuk el, hogy Marci 95 %-os magyart és 98 % matek felvételit írt, így jövőre a hőn áhított iskolában folytathatja másodikos tanulmányait.... És itt jön ismét egy mosoly a részemről, hogy mennyi időt töltöttünk a Marci iskolájának kiválasztásával, tanító nénik analizálásával, most pedig nem tudjuk ki lesz a tanító néni...bár azt legalább tudjuk, hogy marad "A"-s :) és hogy "jó" iskolába került...
A kicsiknek is sikerült egy nagyon szimpatikus óvodát találni és egyelőre örömmel várják, hogy mehessenek a "győri oviba". Jelen pillanatban még azt is lelkesen várják, hogy az óvó nénikkel németül beszélhessenek :)...
A kanizsai életünk felszámolása folyamatban van, lassan szakadnak el a "kötelékek", és reméljük, hogy azok, akik tervezik, hogy jönnek Győrbe minket meglátogatni, azok tényleg eljutnak :).
Visszaszámlálás megkezdődött: 30.....
azért majd ott is olvaslak:-) Minden jót nektek!
VálaszTörlésBea