Nyeremény

Az idei iskolai alapítványi bál nem csak azért maradt meg emlékeinkben, mert annyira jól éreztük magunkat (bár tény, hogy életünk legjobb bálja volt!), hanem mert először életünkben nyertük meg a fődíjat, vagyis egy hosszú hétvégét Njivice-ben, Krk szigetén. 

Bár a nagyszülők javasolták, hogy használjuk ki a lehetőséget és menjünk Apával kettesben, az ajándék felajánlója lebeszélt minket erről. És utólagosan örülünk, hogy hagytuk magunkat lebeszélni.

Az elmúlt időszak idegeskedései, családi szétszakadások után jó volt újra együtt lenni, ötösben.

És ahogy az évünk sem indult jól, se nem folytatódott túl jól, úgy a nyaralásunk sem indult zökkenőmentesen, de hála egy barátunknak, eljutottunk Krk szigetére és kizárhattuk a világot 4 napra az életünkből.....

Krk szigete kellemes csalódás volt. Jó idő és 25 fokos tengervíz fogadott minket. A szállásunk nagyon szép volt, minden reggel és este a teraszunkon ülve csodáltuk a tengert...csak a kabócák ciripelése hiányzott az igazi horvát tengerpartos érzéshez :).

Az első nap természetesen hajózással telt. Még hozzá egy különleges hajóval: egy olyan katamarán hajón utaztunk, aminek az alja üvegből készült, így lehetett látni a tenger alját, növényeit és halacskáit. A gyerkőcök nagy bánatára nem voltak hatalmas halrajok körülöttünk és delfineket sem láttunk ugrándozni, de azért a búvárok hoztak fel nekünk tengeri csillagot, sünikét, és azokat simogathatták a gyerkőcök :). Megnéztük a Krk-re vezető hidat a víz felől is és persze volt fürdés is.

Marci fényképezett minket:

Marci újra megszerezte a gépet:

Marci megszerezte a kormányt is :)

A második napon a njivicei parton kerestünk egy csöndes kis öblöt, ahol rajtunk kívül még két pár tartózkodott. A fiúk egész nap csak búvárkodtak. Igen, igen a fiúk. Ugyanis Lackó ráérzett a búvárkodásra és azóta nélküle nem is lehet búvárkodni :). Annyira lelkes és kifogyhatatlan az energiája :). Marci pedig akár 3 méter mélyről is felhozta a kagylókat, nagyon ügyesen és mélyre tud merülni!

És persze mindenkinek maradt energiája az esti bohóckodásra :):

Utolsó napon pedig egy különleges helyet találtunk. Stara Baskán, a sziget csöndesebb végén, egy világtól elzárt kis öblöcskét, ahova szinte függőlegesen kellett lemászni. Itt persze volt halacska bőven. A fiúk különböző halrajok között úszkáltak és ugráltak a sziklákról.

Hazafelé még búcsúfürdésre megálltunk Njivice-ben és ettünk finom tengeri herkentyűket és lassan, de biztosan visszatértünk a valóságba.....