Egy kérdéssel kevesebb

Amikor a három gyerekkel egyszerre mentem (fiúk fiúsan felöltöztetve, Rékuci pedig igazi csajos, rózsaszín ruhácskákban jelent meg), sokan megkérdezték, hogy kislány vagy kisfiú a kisbaba? Hát innentől kezdve nem lesz több ilyen kérdés. Közös szülői döntésre Rékuci fülbevalót kapott, csak Apa inkább nem vállalta be a lyukasztási procedúrát. Na meg valakinek vigyáznia kellett a fiúkra is. Így csajos program lett a fülbevaló kiválasztása, belövetése és a kontroll csípő uh. Mindenhol nagyon eredményesek voltunk:végre az uh-n minden rendben találtak és a fülbevaló is csinos lett :).


Marci és Palkó beszélgetése a konyhában:
P: Anyaaaaaaaa, inni!!!!! M: Anya nem ér rá. Szoptatja a Rékát. Én elég jó leszek neked? P: Nem. M: De Anya nem ér rá. Csináljak neked szörpit? P: Ühü. M: Buborékosan szódásat vagy simát? P: simát. És Marci felállt a pulthoz és megcsinálta a szörpit. Én utólagosan belekóstoltam, mert kíváncsi voltam az arányokra. Finom volt :)! (Bár azért itt megjegyezném, hogy Apa házi szörpijén kívül nyáron 5 üveg szörpi fogyott el, a fiúk erőteljesen rászoktak a csapvízre és a szódára.)


Az egyik áruházban: sétáltunk a boros soron, amikor Marci megállt a gyerekpezsgők előtt és azt mondta: Anya, a holnapi születésnapomon szeretnék pezsgőt inni.

A: Marci neked ki a barátod? M: A Dorka. A: Palkó neked? P: Daiii.

Ma esti beszélgetés:
A: Tudod Marci 4 éve ilyenkor még este... M: tudom, festettétek Apával a lépcsőt :). Amikor hazavittetek a kórházból, akkor is festettétek?

Marci rengeteget nagyfiúsodott az elmúlt két hétben. Rengeteget bújt, sokat beszélgettünk. Édesen eljátszik a Rékával, Rékuci pedig boldogan "csacsog" vele. Óvja, félti mindentől.
Marci kedvence lett a kresz táblák megtanulása, ahogy mondja: "mindenkinek ismernie kell, nemcsak az autósoknak."

Palkó is állandóan Réka mellett található. Állandóan puszilgatja és simogatja. Nem lehet lebeszélni róla. Tiltani pedig nem akarom.


Palkó bekerült a mindent önállóan korszakba, vagyis mindent egyedül akar csinálni: nadrág le- és felhúzás, hűtőből kipakolás, gyönyörűen leül az asztalhoz és kanállal, villával szépen eszik. Ha egy kicsi lecsöppen, rögtön szól, hogy baj van és kicsit kétségbe is esik tőle. Számunkra ez olyan csoda, hiszen Marci (mától hivatalosan is) négyévesen nem eszik ilyen szépen.
Ha pedig valaki segíteni akar neki, vagy helyette megcsinálni, akkor jön a toporzékolás. És kezdi elölről az egész tevékenységet :).
Palkónál az is gyönyörű látvány, hogy leül és megeszik egyszerre 2 barackot, 1/2 banánt, mandarint és pár szem szőlőt, majd feláll, hogy akkor még kér valamit ;-).