Gondoltuk...

Mint várható volt Rékuci elkapta LP-től a betegséget. Kétségbeesett sírását szörnyű volt hallgatni szombat éjjel. Végül mégis mi győztünk: Rékuci megkapta LP bogyóit és perceken belül megnyugodott és elaludt. Aludt éjszaka, egyszer sírt fel, megkapta az esedékes bogyót és már aludt is tovább. Reggel pedig jókedvűen ébredt. Vasárnap is kapta rendszeresen a bogyóit, sokat aludt, de jókedvű volt :).

LP is meggyógyult. Szerda délután kezdte, pénteken már jobban volt, szombatra pedig már kutya baja sem volt. Élvezettel szedegette a bogyóit, amik igencsak hatékonynak bizonyultak :) (bár jó páran azt mondták, hogy kipróbálták a homeopátiát és nem gyógyultak meg, én csak ezt adom a családnak és eddig mindig gyorsabban, kevesebb szenvedéssel meg is gyógyultak tőle).

Marci úgy tűnik nem kapta el, kopp-kopp.

2 évesen és 2 hónaposan:


















Pénteken Marci ismét Apával mehetett az oviba, bár az eső miatt kocsival és ez kicsit letörte a lelkesedését, de azért így is nagyon büszkén ment. Még boldogabban jött haza, hiszen a Dorkával jöhetett. Elmondások alapján kézen fogva sétáltak ki a csoportszobából a Dorkával, Dani ülésében utazhatott az autójukban és fülig érő szájjal rontott be a lakásba. Apa hiányt kicsit nehezen kezelték a fiúk, de végül a rengeteg meseolvasás, diafilmezés megtette a hatást és feledni tudták ezt a nagy problémát :). De azért szombaton már lelkesen vártuk Apát, szinte reggel 7-től az ablakban ültek, hátha akkor hamarabb hazaér Apa. Végül tényleg hazaért és isteni finom áfonyás szarvassültet készített vacsira. Aminek illata idecsalogatta Diniéket. Persze a fiúk őket is türelmetlenül várták, többször telefonált Marci (!) a Máténak, hogy mikor érkeznek meg végre. Óriási tombolás kezdődött, vagyis ők inkább közös játéknak nevezték. És ha tényszerűek szeretnénk lenni, be kell vallani, hogy tényleg csöndben és károk nélkül, együtt játszottak :).
Rékuci is ekkor még jókedvűen élvezte az összejövetelt, csak az altatási időben kezdett nyűgösködni, majd sírni.
Vasárnap reggel sikerült megint korán kelni, így nem maradtunk le Apa távozásáról sem. Persze a búcsút követő órák teljesen az apa utáni nyöszörgésekről szóltak.Nehezen nyugodtak meg a fiúk, de a túrógombóc készítése teljes lázba hozta őket és megfeledkeztek minden másról. Ők hozták az alapanyagokat a hűtőből, keverték össze és formáltak gombócokat és persze ették utána lelkesen. 1/2 kiló túróból készült gombóc és igencsak pillanatok alatt eltűnt a szájukban :o...
(Mostanában vicces főzéseink voltak: Rékuci kenguruban, Marci LP hozták a széküket, hogy felérjék a pultot és főzzünk együtt. Mindezt az 5 nm-es konyhában, a 1 méter hosszú pultnál. Élmény....)
A délutáni alvás után pedig Dorkáék hívtak át minket, aminek a fiúk igencsak megörültek, egyből húzták a cipőjüket, pulóvert vettek és máris indulni akartak. (Marci szombat este elalvás előtt legörbülő szájjal mondta: Anya, nagyon hiányzik nekem a Dorka és a Dani!) A fiúk tündérien egy helyben (!) megvártak engem, míg elszaladtam a Kuka szigethez (Anya, vártunk, itt, türelem! mondta LP vigyorgó képpel). Aztán kezdődött a nagy játék: gitározással, autózással, barlangépítéssel, gesztenye- és tortasütéssel :). Rékuci is végig mosolygott, forgolódott. Persze, hogy alig akartak hazajönni....

Marci egyébként nagyon édes volt szombat este: Anya, menjél nyugodtan a Rékához. Szüksége van Rád! De aztán gyere vissza megfogni a kezemet!
Azóta is, ha bármi van Rékucival mindig mondja, hogy Anya, menjél nyugodtan oda hozzá vagy szól, hogy: Anya, a lányodnak szüksége van rád :)!

Útközben a Dorkáékhoz: Marci: Anya, én sajnálom a bogarakat! De a halakat nem! Azok nagyon finomak :)! De a bogarakat tényleg sajnálom!