Ami kimaradt:

-Marci kedvenc játéka Horvátországban a Kresz táblák megtanulása lett. Az út mellett lévő összes tábláról mondta, hogy mit jelent.

M: -Anya, ugye én most sokat csetlek-botlok?

M:-Anya, a Rékuci hol fog aludni, ha én Apuka leszek?

Óvó néni: Milyen volt a tenger Marci?
M: értetlenül áll és válaszol: Sós.

Marci: nem tudom, hogy pontosan milyen ismeretekkel kell rendelkeznie egy négyéves gyereknek, de sokszor én is meglepődöm azon, amiket Marci tud.

-LP a Larousse könyvvel a kezében csücsült és magyarázta az autójának: Bulkán kitör, jáva kifolyik. Forró.

LP: önálló. Teljesen: semmit nem lehet neki segíteni. Egyedül eszik-iszik, egyedül öltözik, egyedül jár bilizni, legnagyobb bánatomra egyedül önti a wc-be, egyedül mos kezet, egyedül csinál mindent.

LP eddig sosem nézett meséket és most sem szokott, egyetlen kivétel: Mi micsoda. Ahogy a Marcitól látja. Kedvenc olvasott meséi: Süsü, Bartos Erika művei, Arany Lacinak. Fél minden mesétől (ahogy Marci is), ami kicsit is félelmetes pl: sűrű sötét erdő van benne...

LP imádja az énekeket és úgy hallatszik, mintha néhányat már énekelne utánunk. Legalábbis a szövegét mondja.

És még mindig nyaralás: nagyon büszke voltam/unk a fiúkra, hiszen gyönyörűen viselkedtek a szállodában, az étkezések alatt. Szépen leültek, szépen ettek, jól viselkedtek. Persze némi (fagyi)zsarolás állt a dolgok hátterében, de két igen csak örökmozgó gyerkőcnek a félórás étkezések elég unalmasak voltak.

Rég volt:

(2007. október)


-Megsütöttem életem első palacsintáját. Az első darab LP szavaival: Ajaj, nem jó! kuka? A negyediknél: Anya, ügyes! A végeredmény nem lett rossz, bár inkább maradunk az Apa-féle palacsintánál. Bár érdekes, hogy az én palacsinta sütésem alatt nem semmisült meg teljesen a konyha :)!