Elérkezett a várva várt időpont. Teljesen véletlenül az alvás tökéletesen jött ki, mindenféle varázslatok nélkül. Így Apa mikor hazaért a dolgozóból, indulhattunk is.
Éppen időben értünk be a filmre, sötét nézőtéren éppen a film első kockáit láthattuk. Kanizsán szinte soha senki nincs a moziban, így nem probléma a sötétben a hely megkeresése :).
Leültünk és néztük.
És a Csiribiri után felcsendült a "Dal ugyanaz marad":
"Lehet, hogy tévedek, de olyan ismerős vagy nekem
Találkoztunk mi már valami vidám zenés helyen
Nem emlékszem pontosan, hiszen nagyon rég lehetett
és nem ült melletted még az a tündéri kisgyerek
Óh igen, valamit sejtek én, bár biztos nem vagyok
Sok-sok évvel ezelőtt te ültél éppen ott
Ugye te voltál az a kisleány, aki hangosan énekelt
és nem is vetted észre talán, hogy mindenki rád figyelt
Én énekeltem egy dalt és te énekeltél velem
A lámpák fénye felragyogott csillogó szemeden
Ha a gyermekedre nézel, látod, az idő hogy szalad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad
Látod, nekem is már régen felnőtt a kisfiam
és nem múlt el felettem sem az idő nyomtalan
De sosem fogynak a gyerekek, akik kérnek szüntelen:
hogy Jutka néni legyen szíves, énekelj nekem!
S én újra kezdem a dalt és ti énekeltek velem
A lámpák fénye felragyog a csillogó szemeken
Ha a gyermekeinkre nézünk, látjuk, az idő hogy szalad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad
„Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik…”
És tényleg, ahogy a filmen is az anyukáknak és apukáknak, nekünk is elkezdtek potyogni a könnyeink. A múlt, a jelen és a jövő. Egyben. Amikor kicsik voltunk, tényleg Halász Judit dalait hallgattuk. És azóta is. Megunhatatlanul. És mindezt most már ötösben tesszük. Ezért volt a könnycseppek másik fele: ahogy ültünk ötösben, összebújva. Fiúk tátott szájjal hallgatva, Rékuci is az ölemben, de Apa kezét markolászva, miközben az én ölemben rúgta a ritmust....
Aztán persze minden csoda véget ér, Marci 35 perc után rájött, hogy átvágás és nincsen benne bohóc és a "néni csak énekel". És ha Marci menni akar, persze Lackó is menni akar. Így 45 perc után csendben távoztunk.
Marci a kijáratnál megjegyezte, hogy máskor is jöjjünk moziba, de mesét nézzünk meg :).
Lackó pedig lelkesen meséli, hogy volt moziban. "Néni, énekel, tetszik".
Az Indexen megjelent kritikával csupán egyetlen mondatnál értünk egyet: Jó családi élmény volt, bár én inkább szép családi élménynek nevezném....
Ui: köszönjük az együttérzéseket, aggódásokat, Marci remekül van :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése