Egész nyáron készültünk pontosabban nem készültünk az ovira. Nem nagyon izgultunk, mert 1. Marci már nagyon várta (bár azt nem tudom, mennyire számolta bele, hogy csoportváltás lesz). 2. Lackó úgyis a Méhecske csoportba megy, az óvó néniket jól ismeri, lelkesen mondogatta, hogy megy a barátnőihez, vagyis az Ica nénihez és Móni nénihez.
Aztán jött a feketeleves, mikor kiderült, hogy pár dolog megváltozott. Végül Lackó csatlakozott a Marci új csoportjához: a "Gombákhoz". Így a fiúk együtt mentek Ili nénihez és Rita nénihez.
A nyaralás után bementünk körbenézni az új csoportba és Rita néni hasznos tanácsokkal látott el és biztatott, hogy minden rendben lesz. Azt hiszem látszott rajtam az a bizonytalanság, hogy jó-e, ha a fiúk egy csoportba járnak. A vegyes csoportot szeretem, Marci eddig is vegyes csoportba járt és szerintem rengeteg előnye van. De kétségeim voltak afelől, hogy az (utóbbi időben) Marcit mindenben utánzó Lackónak jó, ha együtt mennek. Rita néni megnyugtatott, hogy évtizedek óta vegyes csoportban dolgozott, mindig sok testvérpárja volt. A mostani 26 fős csoportból is 5 testvérpár van.
Végül szeptember 7-én reggel 1/2 8-ra voltunk hivatalosak a beszoktatásra. A korai időpont az úszás miatt volt, mivel a nagy csoportosoknak (vagyis Marciéknak) már most kezdődött az úszás. Mivel minden "nagy tesó" elment úszni, így a kicsik pityeregtek. Így kezdődött az első napunk.
Lackó ölemben csücsülve figyelt, Rékuci pedig lelkesen játszott. Mindennel és mindenkivel. Hálásan fogadta a rajongásokat, főleg, ha ez ennivaló formájában jelent meg :).
Aztán Lackó is bátrabb lett és elkezdett játszani. Traktorozott és a konyhában tüsténkedett.
Amikor megjöttek a nagyok, megörült Marcinak. Hiába kezdtük a nyaralás után a kora este alvást, reggel korai kelést szoktatni, az úszás miatti, hajnali kelés nem tett jót a beszoktatásnak. Lackón már 10 óra körül látszott, hogy fáradt. Így hamarabb eljöttünk és itthon több, mint 4 órát aludt délután!!!!
Marci pedig szó nélkül maradt az oviban, ügyesen ott aludt, bár (még) nagyon megörült, hogy Apa ment érte.
Szerdán a terv az volt, hogy ott maradok egy kicsit majd elmegyek és néhány óra múlva hazahozom Lackót. Az eredmény: nagy sírás, mikor elmentem. Kb: 3 percig szívet szaggató zokogás, majd Lackó segített Rita néninek és el is feledkezett rólam/rólunk. Amikor mentem érte, hogy menjünk haza, közölte velem: Anya, én még itt maradok ebédre! És tényleg integetett és vonult be a többiekkel. Mi pedig Rékucival kipróbáltuk az ovi összes játszóterét :). Ebéd után Lackó lelkesen ment fogat mosni a többiekkel. Hazajöttünk, de mondta, hogy holnap a Marcival alszik.
Csütörtökön úgy készültünk, hogy megpróbáljuk tényleg a bent alvást, ha nem sikerül, akkor telefonálnak nekünk. Reggel még kicsit maradtam, mert megint úszás volt a nagyoknak. De Ili nénivel megbeszéltük, hogy még a nagyok megérkezése előtt el kellene mennem. Lackó kedvesen kinyitotta az ajtót és mondta, hogy menjek haza nyugodtan, minden rendben lesz .)! És tényleg. Apa büszkén hozta haza két ovi fiacskáját délután, alvás és uzsi után.
Pénteken Apának később kellett beérni, amit kihasználtunk és együtt elbicikliztünk az oviba. Majd Apa elköszönt, ment a kórházba, mi pedig az oviba. Lackó kétségbeesetten csimpaszkodott a nyakamba és sírt, hogy ne menjek el, de még ki sem fordultam szinte a csoportszobából már abba is hagyta. Délután pedig nagy meglepetés várta őket, hiszen megérkezett Ama :).
Szombat reggel a fiúk időben keltek és lelkesen kérdezték Amától, hogy akkor most ő fogja őket bevinni az oviba. Persze azért felcsillant a szemük, amikor kiderült, hogy nem kell oviba menni és Amával játszhatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése