Délelőtt búvárkodtunk, fürödtünk, kavicsoztuk, majd az ebéd után hosszú sziesztát tartottak a fiúk, mi csajok jártuk az Korzót.
Tulajdonképpen a 40 fokos meleggel nem volt baj, ha árnyékos helyet talált magának az ember. Lényeges különbség volt a napos és az árnyékos helyek között. A napos részeken azonban érezni lehetett ahogy az épületek, az emberek, vagyis mindenki és minden sugározza a hőt. Azt hiszem ez volt a legrosszabb az egészben. Persze egyébként az összes üzletet agyon légkondizták, tehát ilyen probléma csak a szabadban volt.
A délutáni alvást követően ettünk egy kicsit a teraszunkon az isteni finom, mézédes dinnyéből:
Amikor indultunk volna vissza a strandunkra, Lackó közölte, hogy ő maradna inkább az ugrálóvárba. Marci viszont búvárkodni szeretett volna a Rékával és Alexával. Gyors döntés: Marci Apával elment a strandra, Lackó, Réka és én pedig maradtunk az ugrálóvárban. Remekül éreztük magunkat. Aztán Apa egyszer csak telefonált, hogy a Rékáék már eljöttek a strandról, így Marci már nem akart menni. Üljünk taxiba és menjünk ki hozzájuk. Mivel nem akartam két gyerekkel az utca mellett álldogálva taxira várni, így elsétáltunk a biztosabbnak tűnő taxiállomáshoz. Lackó óriási örömmel vetődött az autóba. Végre gyerekülés nélkül, szabadon élvezhette az utazás örömeit.
A vacsoráig hátramaradt időt így vásárlással töltöttük. Inkább nézelődéssel. A korábbi leírásokban ugyanis az szerepelt, hogy nagyon olcsó volt Montenegro. Minden 1 Euróba került. Itt a múlt időt hangsúlyoznám. A rengeteg orosz turista, a fejlődő idegenforgalom megtette hatását és most már minden 1,5-2 euró. (Ráadásul 280 Ftos árfolyamon!) Próbáltam keresni valamit, ami olcsóbb lenne, mint itthon, de nem találtuk. Pedig egy "cash&carry" vagyis diszkont áruházba mentünk be. Az egyetlen meglepetést a játékbolt okozta: jóval olcsóbb volt, mint itthon. Mármint az ésszerű játékokra vonatkozóan. Ugyanis a gazdag orosz turistáknak szánt játékok méregdrágák voltak. (A legvadabb példa: életnagyságú tigris, ami bólogat és hangot ad ki: 1200 euró volt leértékelve!)
Az utolsó estén még korzóztunk egyet és itt fordult elő, hogy igen önálló, erős akarattal, nagy szabadságvággyal rendelkező Réka lányunk néhány percre igencsak megijesztett és néhány percig komolyan úgy gondoltuk, hogy az életben többet nem látjuk. Miközben ő nagyokat kacagva, jó néhány méterre tőlünk, egyedül nézegette a szobai szökőkutakat....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése