Őrtilos

A környéken igazán szép helyek vannak, amik felfedezésre várnak. Ezek közül Apa újabban a horgászós helyeket részesíti előnyben. Így jutottunk el Őrtilosba is. Egy gyönyörű erdei út vezet a tóhoz. Amit ugyan esős időben meg sem lehet közelíteni és ha a vasúton valaki át akar menni, akkor bizony be kell sétálnia a forgalmis nénihez, hogy legyen kedves átengedni a sorompón. De talán pont ez adja a hangulatát az egésznek. A tó part vadregényes, kis fahídon lehet megközelíteni és a tó mellett keskeny úton lehet nagyokat kirándulni. És persze lehet fogni "Halacskát", alias Lackót. Aki a legsekélyebb résznél beletrappolt a vízbe a gumicsizmájával. Ami nem is lett volna gond, de megcsúszott és ahogy fel akart állni, elesett és csuromvíz lett. Szerencsére mindez a huszonegy-két fokos novemberi napsütésben történt, így gyorsan az én pulcsimba megtöröltük, Apáéval pedig betakarva a kocsiig elvittük. Bár mindig mindenki cukkol, hogy én egy egész bőrönddel megyek egy napra kirándulni: most is mindegyik gyerkőc elhasználta a pótruháit és a pótcipőit....

De az eredmény meg lett:
Aki nem hiszi, járjon utána és fogja ki még egyszer, mert a Nagy Ho-ho-Horgászék visszaengedték....