Az "őszölést" tovább javította, hogy megérkezett a Keresztcsalád, A fiúk már nagyon várták a csajokat. A csajok pedig a "babázási" lehetőséget. Az öt gyerek együtt játszása reménysugarat jelent, hogy igen, egyszer majd lesz 5 perc is, mikor éppen nem kell valamelyik gyereknek valamit csinálni, hanem esetleg le lehet ülnöm és meginni egy csésze kávét. Mert most még sajnos nem tartunk itt. A kávém mindig kihűl és mindig állva próbálom meginni, persze többször félbeszakítva...
A gyerkőcök játszottak kint és bent, kirándultunk a Csó-tóhoz, a gelsei fürdőzést a pöttyök miatt kihagytuk, de voltunk Lábodon.
Kaszó pusztára akartunk kirándulni, de kiderült, hogy változott a menetrend. A honlapjukon viszont voltak program ajánlók és így jutottunk el Lábodra, a Vidraparkba. Nagyon jól éreztük magunkat. Ábelt, a vidra fiút mindenki megnézheti. Sajnos a többi vidrát nem igazán, hiszen ők éjszakai ragadózok és nem szeretik az embereket. Ettől még gyönyörű helyen lehet kirándulni, madarakat megfigyelni. És pecázni. Apa "véletlenül" betette a botját, így az ebéd majszolása közben segítettünk neki pergetni. Marci lelkesen beszélgetett a többi pecással, a két kisebb pedig rendezgette Apa csalijait :). A nap egyetlen fogása az volt, hogy én összeszedtem egy pontyozó szereléket, de azért így is mindenki remekül érezte magát.
Rékák:
Madárlesen:
Kirándul a hátvéd csapat:
Szia!
VálaszTörlésÉn aztán jól lemaradtam!! Valami miatt a bloglistámban nem frissült a Tiétek, így csak most szembesültem vele, hogy jópár bejegyzés született... Na, pótolom az elmaradtak olvasását.
Puszi!