32 évesen

Hát eljött ez a pillanat is. Nem is vártam, nem is féltem tőle. Egy évvel öregebb lettem, bölcsebb biztosan nem és azt hiszem még mindig elmondhatom magamról, hogy nem sikerült felnőnöm. Nem tudom mennyi remény van egyáltalán erre :). A kapott ajándékok mindenesetre "koromnak" megfelelőek voltak, ugye Apa??? :))))

Idén nagy társaság gyűlt össze a szülinapom tiszteletére, mivel a fiúk nyúzták Apát emiatt, ő pedig volt olyan kedves és megszervezte nekem titokban a bulit. És csak nőtt a "csak beugrottunk hozzátok" megjegyzéssel érkezők száma :). Sőt torta is volt, ami (azt hiszem ezen Apa sem fog megsértődni) a fiúk választása volt és elég giccsesre sikeredett: piros szívecske torta...A Lackó tündéri volt, amikor átadta a virágot és az ajándékot, majd cinkosan mosolyogva annyit mondott: A többit nem árulom el! Marci pedig Kacérral való játszás után csak annyit közölt, hogy Anya, én maradok még egy kicsit nézegetni az utcán a forgalmat! (két autó/óra, a szerk. megjegyzése)

Az ünnepséget követő napon, vagyis az igazi szülinapomon 3 égetnivalóan rossz, nyűgös, hisztis kölyök boldogított itthon. Nem szoktam ilyet írni és nem szoktam ilyet mondani, de a szombati nap katasztrofális volt, sőt biztosan állíthatom, hogy ez volt közös életünk legrosszabb napja. (Bár lehet, hogy a mai nappal még együtt lesz a dobogó legfelső fokán.) Az okokat nem tudom, van némi sejtésem, de akkor sem értem....és csak remélni tudom, hogy ennél csak jobb lesz...

Amikor tündérek: