Ennyi időm van még a nagy semmittevésből. Na jó ide kiteszem az idézőjelet, mert nem unatkozom.
Hajnali 1/2 3-ig püföltem a gépet, 6 órakor Rékuci szólt, hogy ébresztő. (zárójelben megjegyzem, hogy a számítógépen csak úgy tudtam dolgozni, hogy Rékuci közben az ölemben aludt) A fiúkkal elmentünk oviba, aztán Rékával elmentünk a cukrászdába a Lackó tortájáért. Ott közölték velem, hogy még van 10 perc 9 óráig, így nem készültek el. Hurrá. Programváltozás: gyorsan elugortunk búcsú ajándékot venni a Mikkamakkásoknak. Vissza a cukrászdába, ahol szerencsére már kész volt a torta. Futás az oviba. Rékuci hatalmas sírásban tört ki, mikor rájött, hogy ő neki most nem jár a tortából! De sok időnk nem maradt a problémára, mert a Babusgató 4 perc múlva kezdődött. Még szerencse, hogy Kanizsán ez azt jelenti, hogy simán odaérünk :).
Foglalkozáson búcsúzkodtunk, csokizgattunk bánatunkban és végre először Rékuci végigülte az ölemben az egészet. Mindenki nagy ámulatára. Okok a következők: 1. szerintem érzi a "véget", 2. Se Lázár, se Lilli, nem volt senki, akivel bandázhatott volna, 3. az elmúlt hetekben állandóan belém csimpaszkodik.
A foglalkozásról rohantunk a kórházba, hogy megnézhessem Kenézt. Hihetetlen, hogy 2 évvel ezelőtt Rékuci pont ekkora volt :). Tündérien szopizott és ahogy néztem a jelenetet, olyan távolinak tűnt az egész. Mintha fél évtized telt volna el Rékuci születése óta....
Aztán egy búcsú ebédet megejtettünk Apával. Minden szerdán hármasban együtt ebédeltünk és ennek a tradíciónak immár vége. Pedig olyan jó volt :).
És persze Rékuci hazafelé elszundított. Szerencsére, mert így be tudtam fejezni a munkámat és kicsit sikerült emberi tartózkodásra alkalmassá tenni az otthonunkat.
És még hol van a nap vége??? Na meg a "mindent elintéztem!" felkiáltás. Már most sejtem, hogy ez nem lesz...mert hétfő reggelig igen szoros és kötött programunk van...mikor lesz időm nekem "dolgozni menni"?????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése