Túl vagyunk...

1. évzárón:
A gyerkőcök nagyon készültek és tényleg nagyon aranyos kis műsort adtak elő. A fiúk betartották a játékszabályokat és tényleg nem árulták el a verseket, énekeket, mondókákat...bezzeg azóta...egyfolytában körtáncolnak, énekelnek :). Rékuci az ölemben álldogált és lelkesen tapsolt, hatalmasokat kacagott és mindenki tudta, ha éppen valamelyik Tesója éppen szerepelt.
Az évzáró persze fagyizással végződött volna, de az időjárásra való tekintettel, végül Rétesház lett belőle :). Marci persze tökös-mákos rétest kért, na meg egy nagy adag fagyit...és mindent eltüntetett, még a Lackónak is segített...

2. Lackó előszülinapján
Mivel Lackóék utolsó ovis napja június 3. volt, így kicsit előrehoztuk a szülinapi tortát, nehogy kimaradjon a nagy ovis életből:

Állítólag finom volt és mind elfogyott :).

3. néhány órás röpke pesti kiruccanáson
Mert hát felmondani fel kell..személyesen. Így reggel 5-kor Rékucival autóba szálltunk és megkezdtük a kilométerek számlálását, gondolom bőven napi 500 km fölött voltunk :(.
A nagy pesti dugó valamiért elmaradt, így még az OEP előtt is állhattunk sorba, ami Rékucit cseppet sem zavarta, mert rengeteg motor, villamos és busz járt arra felé. Az ügyintézés már kevésbé tetszett neki, pedig elsők voltunk :).
Aztán mentünk tovább. Reménykeltő volt, hogy leendő bébiszitterünkkel percek alatt idegenül is (nekünk persze nem idegen, de Rékuci már nagyon régen nem látta) lelkesen integetett nekem pápát, így nyugodt szívvel vághattam neki a (tor)túrának...
És már jöhettünk is haza...hiszen a fiúkért 1/2 4re kellett kerékpárral menni. Persze természetesen az út felénél, amikor már nem érdemes visszafordulni, de még előttünk az út nagy része: elkapott minket a hatalmas eső. Rékuci nyöszörgött, én pedig életem legjobb részidejét tekertem :).
Hazafelé szintén az út feléig esett az eső, de aztán kellemes idő lett.
Az igazi kerékpáros:

4. Rékuci 2 éves szülinapján
Persze megint rengeteg tervünk volt, de egyszerűen nem ment....Én beteg voltam (belebetegedtem a munka gondolatába, hahahahahahaha), Apa ügyeletes volt, fiúk tomboltak. Pótapa nélkül még ennyire sem mentünk volna, azért a szülinap jól sikerült. Volt rengeteg torta: halacskás:

sponsored by szülők, és voltak a fincsi epres torták:

by Erzsi
és

by Zsuzsa.

Az Apa fogta/főzte csodák is isteniek voltak, bár a gyerkőcök nem nagyon értek rá enni: alig lehetett őket kihalászni a medencéből :).
A torta szó volt a bűvös szó, hiszen mindenki egy emberként rohant a Rékának segíteni/tanítani a gyertyafújást. Réka eleinte bátortalanul, majd egyre bátrabban oldotta meg a nagy feladatot :):

Egy kis nyalakodás:

Apa reggel egy csokor rózsával állított haza, a kicsi lányának. Rékuci automatikusan nekem akarta adni, de mikor Apa mondta, hogy az övé és nem az enyém, szemérmesen elmosolyodott, aztán persze napközben többször mutogatta, hogy az az övé!
Apa a kicsi lányának vitte a tortát:

Hiába a szerelem, az szerelem :))))).....