A gyerkőcöknek igazán "paradicsomi" helyzetük van. Amióta Anya dolgozó lett, azóta Apának kell időnként, vagy inkább gyakran helyt állni. Mert eddig is voltak Apás programok: hazajövetel az oviból, vagy úszás hetente kétszer, de most még több minden lett. Hiszen Apa van a gyerkőcökkel, míg én nem végzek a munkahelyemen. Na és persze ott vannak az ügyelet utáni pihenőnapok, amikor Apa kipihenheti magát a három gyerekkel :).
Mindegyik gyerek Apás volt születésüktől fogva, erre nagyon odafigyeltem. De ez most fokozódott, hiszen rengeteget voltak Apával és ráadásul akkor mindig történik valami izgalmas. Apa ugyanis nagyon szeret a gyerkőcökkel lenni, de a napi rutint nem jól viseli. Vagyis ha ő van velük, az tuti programokat jelent :). Anya pedig úgyis megoldja a programok között felmerülő problémákat :)...
Rékucinál a leglátványosabb a változás: egyik ügyeleti éjszakán 1,5 órát sírt-toporzékolt Apa után. Egy folytában mondogatta: Apa, ki-ki! Értettem én, de nem volt mit tenni...Apa nem jöhetett haza. A fiúk aludtak már....Maradt a kifárasztásos módszer. A hűtőfürdő, lelki beszéd nem használt :(.
Ha Apa hazajön, szalad a kis lábacskáin és csak mondogatja: Apaaaa és Apa elolvad...főleg úgy, hogy ehhez még sok-sok puszi is jár:).
Be kell vallani, hogy ez tényleg jó érzés a hazajövetelkor, hogy repülnek a gyerkőcök hozzánk :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése