Én ugyanis hazajöttem (még anno az egyik) vasárnapon és dolgoztam, miközben a család küzdött Ráckevén. Na nem azért, mert nem érezték jól magukat. Csak Apa lebetegedett, lázasan próbált helyt állni.
A ráckevei horgászást egy egynapos "bkv-s utazós" nap tette izgalmasabbá. A "pótcsalád" büszkén feszített egész nap a két kölcsön gyerekkel. Begyűjtötték az elismeréseket, "ez igen" megjegyzéseket. Péterék hősiesen vállalták a hévezést, a buszozást, a Közlekedési Múzeum megtekintését ennyi gyerekkel. Ezalatt pedig Apa elvitte Rékucit fogorvoshoz. A másik fogorvoshoz, aki vállalta, hogy a zománc hibás rágófogat is betömi (sajnos már a kibújás pillanatában "lyukas" volt, vagyis zománc hibás). Ő is megpróbálta az első fogacskák újra tömését, reméljük bírják még a fogacskák. És reméljük, hogy mindezzel segítünk a vasfogaknak egészségesnek maradni.
Ama az egész csapatot vendégül látta, majd visszaútra cserélődött a csapat: Lackó helyett a Pótcsalád megkapta a Rékát, így 2 fiú-2 lányra változott a családi arány :).
Bár a terv az volt, hogy csak péntek este csatlakozom a társasághoz, vagyis inkább hozom haza őket kocsival, de Apa betegsége közbeszólt. A főnöki rugalmasságnak köszönhetően pedig mehettem "ápolni" a nagy beteget.
Ráckevén sokan meglátogatták a családot, kihasználva a lehetőséget, hogy közelebb van Budapesthez. Elméletileg, mert majdnem annyi idő alatt odaérünk Kanizsáról, mintha valaki az M0-s dugóján jön keresztül :).
A gyerkőcök nagyon élvezték a pecázást, a "szabadtéri játékot", a lavórban való fürdést....
Lackó szülinapját szűk családi körben ünnepeltük és a bulijával mind a mai napig adósok maradtunk. Pedig ideje belehúznunk, mert mindjárt itt a névnapja.
A torta kérdés nagyon fontos kérdés volt. Végül dinnye tortát kért vagy kutyusosat, így született meg a végeredmény:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése