A gyerkőcök...

Marci
Marci azt hiszem, unatkozik. Tele van felesleges energiával. Sajnos. Ha hazaérünk a munkából, igyekszünk levenni belőle, de nem mindig sikerül. Napközben inkább a két kisebb érdekeit tartja minden felügyeleti szerv szem előtt, így Marci sokszor unatkozik. És összetűzésbe kerül a felnőttekkel. Délutánonként, ha lehet, megyünk együtt kerékpározni, fürdeni, stb…és ilyenkor kicsit helyrebillen a lelki egyensúlya.

Marcit mindig is érdekelték a számok. Nem tudjuk, honnan tanulja, vagy reménykedünk, hogy örökölte a „tudást”, mindenesetre a saját maga kitalált feladatokat próbálja megoldani. Következőképpen néz ki:
Marci: Anya, mennyi 5x0? Marci: 0.
Marci: Anya, mennyi 5x0+100x0? Marci: ez bébi könnyű: 0+0=0 (csak zárójelezném, hogy egy első osztályostól is megkérdezte és nem tudta rá a választ)
Nem tudjuk, honnan jött rá, hogy először szorozni kell és csak aztán összeadni, mert aztán megoldotta a következő saját magának feladott feladatot is:
100+5x1= 105
És még folytatta: 105+105=210, bár itt némi segítséget már kért, de csak rávezettük, egyedül oldotta meg a feladatot.

Lackó:
Rengeteget változott mostanában. Kedves, aranyos lett. Jól tűrte a kórházi létet, a sok vizsgálatot. Büszkén mesélte mindenkinek, hogy infúziót kapott. Hogy megszúrták. Tudja, hogy”betadine”-nal kell kezelni a kezét. Arra is nagyon büszke volt, hogy az extra keserű Klacidot is bevette. A gyógyszer lenyelését követően már tátotta is a száját a jutalomfalatért .
Szerencsére a pocakja jól bírta a gyógyszerdömpinget és nem fájt neki. Amint nem volt lázas, rögtön elkezdett enni .

Rékuci
A földre szállt angyal? Vagy ördög? Nehéz eldönteni. Mindkettő. Apa szokta mondani, hogy a két fiú nem volt együtt annyira „rossz”, mint a Réka lány létére. Van benne igazság.
Irtó dacosan tudja mondani, hogy NEM! Kicsi karjait összevonja a mellkasán és mondja hogy nem! Kidülleszti a pocakját. Nehéz mosoly nélkül megállni, miközben az ember majd felrobban dühében. Mert minden NEM! Még ha szeretné is, akkor is azt mondja, hogy NEM. Aztán bólogat, hogy mégis igen.
Állandóan eszik. Nem hitte el senki, de aztán látták, hogy tényleg így van. Mindent megeszik. Talán a hús a kivétel…..na jó, a szalonna lecsúszik . Megeszi a zsíros kenyeret, a vajasat, eszik joghurtot, gyümölcsöt…bármit…
A nagy bánatom, de nem tudok ellene tenni: a cumi. Marci után megfogadtam, hogy senki nem fog cumit kapni. És ez így is volt. Szerencsére Lackó mindig is kiköpte, Rékucinak sem kellett, így örültem, hogy megúsztam ennyivel. Aztán kiderült, hogy mégsem. Apa ugyanis, amikor Ráckevén volt a gyerkőcökkel, talált egy cumit (még a Marci elől dugtuk el) és odaadta a Rékának, aki ettől megnyugodott. A játékszabályokat megbeszélték: csak alváskor kaphatja meg és ez működött is, amíg meg nem érkeztem. Mellettem ugyanis hegyesen kiköpte. De a felügyeleti szerveknél is működött, hogy a saját maga által valahova elrejtett cumit előveszi, ezzel jelzi, hogy ő álmos. Lefekszik szájában a cumival és mese közben elalszik (egy idő után kiköpi a cumit magától). Esténként, mikor én altatok, akkor nem. Előveszi ugyan jelzés szinten…de aztán elhajítja. És elalszik vagy az ágyában vagy arcával belém bújva. Bár a cumi ellen vagyok, a fogai miatt meg végképp, de remélem, hogy azért segíteni fog egy kicsit a bölcsiben, amikor kezdjük a beszoktatást. Mert egy hónap és vége a nyári szünetnek, fiúk mehetnek oviba, Rékuci pedig a bölcsibe.