4, A kis "GPS"

A nyaralás mit sem ér hegymászás nélkül. Így nem meglepő, hogy már a tervezési fázisban kerestem egy magasabb "dombot",amin van egy vár, inkább csak egy rom, hogy Apa érdeklődését is felkeltsem :).
Nehéz volt a kezdet. Apa kijelentette, hogy hülyeség elmenni és ő különben sem hajlandó Lackót egész végig cipelni...
Végül csak győztünk és elindultunk, kicsit későn és már tűző napon 38 fokban egy szem árnyék nélküli útvonalon....

Igen, igen, ott a cél... :). Lackó körülbelül 200 méter után kezdett el nyafogni, hogy akkor ő nem megy tovább. Felajánlottam, hogy kicsit cipelem, de utána saját magának kell mennie...persze nem akart, de jött az ötlet, hogy mutassa ő az utat. Így kapta a kis GPS nevet és használt....büszkén vezetett fel minket a sziklák között, kereste a jeleket és mászott, mert viszonylag rövid időn belül el kellett hagyni a kitaposott ösvényt és jött sziklamászás....
De megérte, mert ez a látvány fogadott minket:

Nem véletlen, hogy a zászló ennyire megviselődött, szemmel láthatóan ritkán járnak emberek errefelé:

Legnagyobb örömünkre csak a kígyó levedlett bőrét találtuk meg és a kígyót magát nem. Ehhez igyekeztünk minél nagyobb zajt csapni, akkor biztos nem mer előjönni..Be kell látni, hogy öt gyerekkel ez nem volt túl nehéz feladat :).

A képen a Marci háta mögötti kis templomtoronytól indultunk "rövid" és "sima" túránkra :).

A kis "GPS" hazafelé is remekül működött. Óriási távot gyalogolt, 38 fokban, árnyék nélkül. Nem véletlenül ragadt rajta ez a becenév. Lackó egyébként annyira büszke volt magára, hogy egész végig csak a túráról beszélt és közölte Apjával, hogy ő bizony délután is szívesen felmászna a várba még egyszer :).

Úton lefelé:

És a kis csapat a célnál: