A valóságba gyorsan visszatértünk, mivel kedden már várt minket a bölcsi és az ovi.
Az elmúlt heteknek mégsem ez volt a legkritikusabb része....
Az elején ugyanis minden jól ment.
A fiúk lelkesen mentek oviba, bár még csak ügyelet volt. Rékuci büszkén vonult be a bölcsibe és az eredetileg megbeszéltek szerint pénteken már bent is aludt több, mint 2 órát.
Nem kellett aggódnunk, hogy Rékuci sírni fog, ha valaki elvesz tőle valamit...azóta Livi néniék is belátták, hogy ennek az esélye a nullával egyenlő :). Megvédi magát. Határozottan.
A fiúk is nagyon élvezték, hogy az oviban kevesen voltak és több figyelem jutott az élménybeszámolókra.
Marci nagyon komoran nézett maga elé aug 31-én, nem értettem miért. Aztán elárulta: "Anya, én annyira aggódom, hogy jön az a sok kicsi a csoportunkba, és hogy fogom megvigasztalni őket egyszerre? Én annyira aggódom." Kedvesen megnyugtattam, hogy ezen inkább Rita néni és Ili néni aggódjon, ő pedig inkább aludjon egy nagyot.
Mert teljesen új menetrendünk lett.
Reggel 1/2 7-kor kelnek a gyerekek. Reggeli, öltözés, fogmosás, indulás...Marci megkérdezte, hogy Anya miért megyünk ilyen korán az oviba ma? Mire kedvesen csak annyit tudtam mondani, hogy ezentúl mindig ilyen korán fogunk menni. A fiúk legnagyobb gondja ezzel csupán annyi, hogy a többi fiú csoporttárs csak 8-ra jár..és így 1/2 órát egy csupa lány csoportban kénytelenek eltölteni. Na persze aggodalomra semmi ok, remekül elvannak a csajokkal :)...
Rékucinak azonban kötelező beérni 8-ra különben lemarad a reggeliről és csak 1/4 9-kor mehet be, akkor viszont elkésem a munkából...
És itt kell megjegyezni, hogy a gyerkőcök reggeliznek itthon, minimum egy szelet kenyeret , Lackó eszik az oviban még, Rékuci eszik az oviban és a bölcsiben is reggelit :).
Mindenki dolgozik a saját kis helyén napközben.
Apa pedig 1/2 4 körül megy a Rékáért, aztán együtt mennek a fiúkért az oviba. Mire hazaérnek, újra meguzsonnáznak, addigra már én is itthon vagyok.
7-kor vacsi, fürdés, 8-kor ágyikóban kell lenni és 1/2 9-kor kidőlnek. Kicsik és nagyok egyaránt.
Na persze az élet nem ilyen szép.
Rékuci ugyanis 4 nap után, vagyis a második héten megunta a bölcsit. Amint bekanyarodik az autó a bölcsi elé üvölt, toporzékol hogy "nem nem nem" ...Vegyes, hogy abbahagyja vagy nem...és hogy mikor...
nem egyszerű és nem biztatnak semmi jóval...a kezdeti érdekesség eltűnt, mások hosszú hetek vagy hónapok után jutnak el idáig, mi csupán 4 nap alatt...és azóta küzdünk...illetve nálunk talán csak a gondozó nénik küzdenek jobban...van, aki le tudja kötni..ő a nyerő :)
Persze Rékuci itthon is más lett és csak remélni tudom, hogy nem követjük el azokat a hibákat, mint Lackónál....
Az ovival legalább nincsen ilyen gondunk. Lackó rengeteget javult, bár időnként ő is kijelenti, hogy nem akar menni oviba.
Marci élvezi nagyon az ovit...
És persze megkezdődtek az úszás edzések,hétfő-szerdán kell vinni a Marcit. Apa mostanában szinte minden hétfőn ügyel, így enyém a dicsőség: mehetek értük a bölcsibe, oviba é rohanhatunk vissza úszásra...ahol persze Lackó és Réka is vízben akar vagy nem akar lenni....szerdán például kerékpárral mentünk mind az öten. Mire hazaértünk, már elkéstünk a vacsival, a fürdéssel, a mesével, pedig csütörtök reggel korán kell kelni, mert most van az oviban is az úszás (kedd-csütörtök reggel) és ilyenkor még korábban bent kell lenni!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése