Amikor a Zoli felvetette, hogy ő megy Balaton átúszásra, rossz előérzetem támadt.
Apa szintén megismerkedésünk előtt többször átúszta a Balatont. Így fordulhatott az elő, hogy a Marci születése utáni képeken a "Megúsztam" felirattal dicsekedhetett. Megúszta a Balatont, na meg a szülést is túlélte :)!
Visszatérve 2012-be, Apa fellelkesedett, hogy persze "megyek én is!" Így hát felkészülés nélkül, jó néhány év kihagyás után indultunk neki az átúszásnak.
A forróság, a nagyon meleg Balatonnak köszönhetően több, mint 10 ezren vágtak neki a távnak, ami kevésbé lett volna zavaró. De ennek körülbelül a dupla mennyiségű kísérője volt. Mondom én, mikor mi négyen kísértük Apát :)....
Lelkesen álltunk be a sorba, ahol szerencsére az első hajóra feljutottunk és mehettünk át sorban állni a jelentkezéshez, na jó addig mi kerestünk egy játszóteret.... Végül Apa 12.17-kor indult el, megnéztük, hogyan veti be magát a vízbe és indultunk újból sorba állni. Árnyék nélkül a 38 fokban "kellemes" volt a három gyerkőccel, de feljutottunk a hajóra és körülbelül ugyanakkor jutottunk a Balaton közepére, amikor Apa. Partra érvén kihasználtuk, hogy volt egy kis gyerek sarok berendezve, ahol a gyerkőcök rajzoltak Apának. Amikor nem bírtuk tovább a hőséget, Apa elé "úsztunk", így az utolsó métereken lelkesítettük, hogy túlélje a kalandot.
Túlélte, 2:17. Bár ennél úszott már jobbat is, de edzés nélkül, így a 4. X-t átlépve nagyon büszkék voltunk rá :)!
És végre megkezdhettük a "pihenésünket" Ráckevén.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése