Mielőtt Apával megismerkedtünk, rengeteget járt a Balatonra vitorlázni, aztán jött az építkezés, a gyerekek, stb..és kimaradt az életünkből.... Bár egyszer elmentünk Marcival, még egyéves kora körül....
Így persze érthető, hogy miért volt mindenki annyira izgatott, mikor meghívást kaptunk 2 napra egy gyönyörű vitorláshajóra. Úgy, hogy azon is aludhattunk!
Szerencsére sikerült kifognunk forró júliusi napokat úgy, hogy időnként a szél is felélénkült és lehetett szelni a habokat. A gyerkőcök nagyon élvezték, hiszen mindegyik rutinosan mozog a hajókon, Ráckevén megszokták. Lackó nagy bánata volt éppen ezért az, hogy csak karúszóban engedtük őt a Balaton közepén a fedélzeten mászkálni.
Persze fürödtünk is bent a tóban, ahol gyönyörű szép tiszta volt a víz, hiszen nem voltak strandolók, akik felkavarták volna az iszapot.
Éjszaka a hajón aludni kalandos volt, hiszen sokára hűlt le és kicsit meleg volt, meg persze ringatózott a hullámok tetején. Én az orr részében aludtam a 2 kisebbikkel, Marci pedig Apával hátul. A baj csak az volt, hogy Marci időnként túl szűknek találta az ágyát. Egyesek szerint kétszer, más szerint háromszor esett le róla :).
Az biztos, hogy nagy élmény volt mindenki számára és Rékuci ki is jelentette, hogy ő bizony egy ilyen vitorlást szeretne magának...hát erre sajnos várnia kell még :)!
Azért, hogy mi se bízzuk el magunkat és kicsit visszatérjünk a valós életbe, délután, mikor hazaértünk hozzáláttunk kapálni és rendbe tenni a kertet...azért tudjuk, hol is a helyünk :)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése