Apa egyik kitétele az volt a "világ végére (Nagykanizsára) költözésünkkel" kapcsolatban, hogy minden évben fürdeni szeretne a tengerben. Erre pedig a legalkalmasabb hely: Dalmácia. Ezen belül is Dél-Dalmácia a nagy szerelem. Hosszas tanakodás és számolás után a 3 éve jól bevált helyünket választottuk: Orebic-et. Kis település, szép, tiszta tengerparttal. Bár ahogy Marci fogalmazta, tulajdonképpen mindegy, hogy a szállásunknak milyen a tengerpartja, mert szinte sosem fürdünk ott. Ez most is így volt, de ne szaladjunk ennyire előre.
Hajnali 2-kor indultunk, hogy a reggelinket már a spliti kikötőben fogyasszuk el. Még sosem láttam az M7-es kanizsai szakaszán ekkor forgalmat, szinte összefüggő kocsisor áramlott a horvát határ felé :)!
3 évvel ezelőtt Splitben csodálkoztak rá a gyerekek a tengerre... még ma is látom magam előtt a nagy hatalmas, csillogó szemeiket, mikor meglátták a tengert, a nagy vitorláshajókat, a pálmafákat, a sétány kavalkádját.
Ezen a reggelen azonban csak annyi látszódott rajtuk, hogy: igen, örülünk, hogy visszajöttünk.... de a csodálkozás már nem volt a szemeikben...
Ezen a reggelen azonban csak annyi látszódott rajtuk, hogy: igen, örülünk, hogy visszajöttünk.... de a csodálkozás már nem volt a szemeikben...
Bóklásztunk Split sikátoraiban, megnéztük a halpiacot, felmásztunk a toronyba, élvezettel kóstolgattuk a finom gyümölcsöket. Ez is hozzátartozik a megérkezéshez, hogy Apa az első adandó alkalommal vesz nekem friss, finom fügét. Imádom és minden évben az egy hét alatt igyekszem pótolni, raktározni a sejtjeimben ezt az isteni gyümölcsöt. Persze lehet itthon is kapni aszalt formában, de az nem az igazi...
Reggeli a pálmafák alatt....
Még feljebb....
A küzdelem jutalma...
Mikor megteltünk a spliti érzéssel, folytattuk utunkat, mert bőven volt még hátra Orebicig. Több ok miatt lemondtunk a kompról, így átmentünk a bosnyákokon, megkerültük az egész félszigetet, s így érkeztünk meg délutánra Orebic-be. Minden majdnem pontosan olyan volt, mint 3 éve. A nagy különbség az volt, hogy most rengetegen voltak, hiszen még a főszezon utolsó hete volt. Akkor, szeptemberben, minden csendes és nyugodt volt, most pedig lengyel és magyar szótól volt hangos a település. Megmártóztunk a tengerben és igyekeztünk magunkhoz térni a hosszú úttól.
Második nap igyekeztünk kipihenni a fáradalmakat, már amennyire mi pihenni tudunk :). Az interneten kerestünk beszámolókat a félszigetről, így találtunk rá a "félsziget legszebb strandjára", ami persze távol esik a főutaktól, mindentől, kacskaringós, hegyi úton lehet eljutni oda. Természetes volt, hogy mi felkeressük. Nem csalódtunk tényleg nagyon szép, tiszta tengerpartja volt, s mivel öböl volt, kicsit védettebb volt az akkor éppen erőteljesen fújdogáló széltől. A gyerekek óriási kavicsvárat építettek, s elmondásuk szerint ez volt az egyik legjobb fürdőhely a nyaraláson.
Az öböl egyik része...
Ui: középen látható egy kis szigetecske...oda úsztak át a "férfiak" néhány nappal később! Igen a Lackó is...
Lencsevégre kaptuk a kabócát is, oly sok hiábavaló kísérlet után...
A fürdési szokásokról:
nem rajongunk a zsúfolt partokért, így 2 alkalom kivételével nem is élveztük a szállás strandját. Nem egészen egy kilométerre már csöndes magányos öblök hívogattak minket, ahova kerékpárral gyorsan kigurulhattunk, vagy pedig nyakunkba vettük a világot és ott fürödtünk, ahol csendes öblöt találtunk.
A vizet mindenki nagyon élvezte, Marci halként szinte alig volt kivarázsolható a vízből. Ez alól csupán az jelentett kivételt, mikor rákokat keresett a sziklák között. Általában csak a pipájának a tetejét lehetett látni a vízben. Ha pedig helyhiány miatt nem vittük magunkkal, akkor pedig csak a buksija teteje látszott ki :).
Lackó bátorsága is nagyon megjött, hiszen karúszóval bárhova elúszkált, még a szigetekre is. Sőt körülbelül a második nap után ő kérte, hogy a mély víz felé ússzanak. Nagyon élvezte és irtó büszke volt magára....
Rékuci is nagyon élvezte a vizet , karúszóval inkább csak a mellig érő vízben úszkált, de azért persze ő is időnként a mélyebb vizek felé vette az irányt :).
Apa is élvezte a vizet, ehhez nem férhet kétség:
folyt.köv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése